Lelkem szavai 03.11.

Hogy reagálhat az ember, amikor kiderül, hogy tényleg életben van az a személy, akit az életénél is jobban szeret?

Erre egyáltalán nem lehet felkészülni, sőt túl pozitív reakcióra se lehet számítani. Gondolná az ember, hogy majd a két szerelmes egymás nyakába borul, és végkifulladásig csókolóznak, vagy ölelik egymást... De az én esetemben ez nem következett be.

Bamba tekintettel Bámultam Thomast. Tomot, akit nem rég még halottnak hittem... Ott állt előttem teljes életnagyságban. Láthatóan az életfunkciói teljesen rendben voltak, és külsérelmi nyomok sem borították a bőrét, bár az a póló túl sokat takart...

- Andy, szerelmem, szólalj meg, kérlek! - nyögte Tom kétségbeesetten.

Fejemet oldalra billentettem és úgy folytattam a feltérképezést.

- Mit vársz tőlem Thomas? Fél éve közölték velem, hogy nagy valószínűséggel megöltek. Fél éven át hittem rólad azt, hogy halott vagy. Még egy rendes temetést sem tarthattunk neked! Mondd meg mit tegyek? Ugorjak a nyakadba? Vagy ugrándozzak örömömben? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képes voltál ezt tenni velem! Gyászoltalak! Hónapokon keresztül sírtam miattad! Ideg összeroppanást is kaptam Thomas!

Nem mondott semmit, csak vett egy mély levegőt és leült mellém az ágyra. Én automatikusan húzódtam arrébb, még véletlenül sem akartam túl közel lenni hozzá. Normális esetben már az ölébe másztam volna, és azzal a lendülettel meg is csókoltam volna, de egyáltalán nem volt átlagos a helyzetünk.

- Figyelj Andy… - itt egy pillanatra megakadt, talán a megfelelő szavakat kereste. – Nyomos oka volt és van is annak, hogy ilyen brutális módon kellett eltűnnöm. Az, hogy még neked sem szóltam, csakis a te érdekedben volt. Ha bárki megneszeli, hogy élek, és tudsz róla, azonnal elkapnak, megkínoznak, vagy, ami még rosszabb megölnek. Fél év kellett ahhoz, hogy minden ellenségem elhiggye, hogy nem vagyok már az élők világában, hat istenverte hónap kellett, hogy ide tudjalak hozatni. Szörnyű volt. Egy nap sem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna rád, hogy ne merengtem volna azon, mégis hogy a francba juttassalak ide épségben. Tudom, hogy semmi sem lesz már a régi, de szeretlek, és nagyon remélem, hogy te sem szűntél meg szeretni engem, mondjuk, megérteném, ha igen.

- Szeretlek, de nekem nem hiszem, hogy ez menni fog. Sajnálom!

Lelkem szavai - 03.11.

Emlékeztetőül: 03:09
???? ???? 03.11. 15:10

Okééé.... Hol a jó büdös francban vagyok és miért van ennyire sötét? És hol van Kristen? Vajon mennyi ideig voltam kiütve? Milyen nap van? És hány az óra? Megőrülök!!! 

De nem szabad. Meg kell nyugodnom. Mély levegő! 

Nos akkor először is mérjük fel a terepet. Egy szobában vagyok, ahol van egy ágy és egy éjjeliszekrény, amin áll egy kislámpa. Komolyan, nagyon oda tudnak figyelni az ember komfortzónájára. A falak fehérek, kép nincs rajtuk. Egyetlen egy ajtó választ el a külvilágtól. Még egy átkozott ablak sincs.
Most jön az, hogy én megbolondulok és kényszerzubbonyt húznak rám?
Haha...
Vagy kivágódik az ajtó és egy elmebeteg sorozatgyilkos végez velem?
Kissé negatív vagyok, úgy érzem.
De... Várjunk csak! Mintha léptek zaját hallanám. Vajon ki jön?
Kulcsok zörgése. Valaki fogja nyitni az ajtót.
- Andy, kicsim, én vagyok az Tom, ne félj...

Szepy kimondja...~ Ajánló: Kevin a Zolvasó

Áve nép! Dicsőség és kondi!

Szóóóóval.... Igen, valamivel muszáj életet lehelnem a blogba... Erőt kell vennem a lustaságomon, mert ez így nagyon nem oké. 

Na szóval, ez valamiféle új rovat, ahol vagy elmondom a véleményemet 1-1 könyvvel, filmmel vagy videóval kapcsolatban. Vagy egyszerűen csak ajánlok valamit/valakit. 

Ebben a posztban egy ifjú úriemberre hívnám fel a figyelmeteket, aki vlogolással éli ki a kreativitását(mondhatom ezt így?). (Szepy nagyon nem merne kamera elé állni és perceken át beszélni(bármiről), na jó vannak vicces home videóim, de na...)

A youtube csatornáját itt érhetitek el: Kevin a Zolvasó Facebook oldala: KevinaZolvasó

Elhihetitek, hogy megéri végignézni a videóit, ugyanis nagyon jó meglátásai vannak a világról, no meg a könyvekről is. Nem a divat kedvéért olvas, ebből kifolyólag nem a divatkönyveket szereti. (Igen, végre egy olyan ember, aki nincs oda azért a bizonyos sorozatért, melyet az a bizonyos magyar hölgyemény alkotott, kit nem akarok nevén nevezni!!!) Megvan a saját ízlése, véleménye, amit fel mer vállalni és ki is mer mondani. A mai világban ritka az ilyen, hiszen a legtöbb ember másik elvárásait veszi figyelembe és aszerint éli a rövidke kis életét. 

Videói lényegre törőek, érdekesek, szórakoztatóak...

Úgyhogy lányok, fiúk/hölgyeim és uraim, irány Kevin youtube csatornája! :)

A legutóbbi videója:(Hogy mennyire igazad van...!)

Múlt és szerelem - 1. Kétségbeesés

1.    Kétségbeesés

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor a telefonom csörögni kezdett. Biztos Clair az, megbeszéltük, hogy együtt megyünk vásárolni. Dan megkapja azt a hatalmas plüss macit, amit a múltkor láttam, Mollynak pedig megveszem azt az óriási babaházat, amiért már lassan fél éve könyörög. Végre sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy normális karácsonyunk legyen. Vagyis, nem, mégsem, mert tartozom a főbérlőnek kétszáz dollárral. Fogalmam sincs, hogy hogyan oldjam meg, de ha túlórázok a cégnél, és még az étterembe is bemegyek, és vállalom az éjszakai műszakot, akkor talán sikerül kihúznom magunkat a szarból. Miért gondoltam azt, hogy egyedül fel tudok nevelni két gyereket? Főleg egy olyan állás mellett, ami eléggé instabil. Mondjuk eddig egyszer sem panaszkodtak rám. Én rendesen végzem a dolgomat, mert komolyan veszem ezt a munkát. Gyorsan elkezdtem összepakolni, felvettem a kabátomat, majd kiléptem az irodámból. Már éppen elindultam volna, mikor meghallottam Georg hangját.

- Emma, kérlek, gyere az irodámba, beszélni szeretnék veled.

A pulzusom felgyorsult, és a hanglejtésből rájöttem, hogy nem jó hírt szeretne velem közölni. Édes istenem, csak ne az legyen, amire számítok! A gyomrom bukfencezett, miközben egyre közelebb értem a főnököm irodájához. Ezek a fránya női megérzések, szinte mindig bejönnek. Ez az egyik ok, ami miatt nem szeretem, ha rosszat sejtek. Óvatosan belöktem a félig nyitva hagyott ajtót és leültem Georggal szemben. Látszott rajta, hogy nincs jó kedve. A homloka verejtékezett, a szemei alatt hatalmas fekete karikák voltak és a bőre, olyan fehér, mint a fal. Szegény lassan elmehetne vámpírnak, mert szinte semmi emberi formája nincs. Vajon mikor aludta ki magát utoljára rendesen? Ez egy jó kérdés volt. Mondjuk, én sem tudom, hogy hány hete volt olyan éjszakám, mikor nyugodtan aludtam volna. Na, mindegy, ilyen ez a munka, a szervezetem már kezdi megszokni. Szerencsére a gyerekekre is marad időm, nos, az már más tészta, hogy két éve voltam utoljára szórakozni. Danielt nem bízhatom rá Clair-re, mert még túl kicsi. Nem az, hogy nem bízok meg drága barátnőben, de ő is fiatal és volt már rá alkalom, hogy felhívta az egyik barátját az én lakásomra. Azóta nem nagyon merem rá bízni a kicsiket. Így is necces a dolog a gyámhatóság miatt. Ha valaki elszólja magát, hogy néha egyedül vannak a gyerekek, akkor nekünk annyi. Se perc alatt elveszik tőlem őket. Én pedig abba belehalnék, mert mindennél jobban szeretem őket. Csak azért nem vagyok otthon, hogy nekik mindenük meglegyen. Igaz így is nehéz, és néha meg kell szorítani a nadrágszíjat, de szerencsére ők ezt nem nagyon veszik észre. Georg megköszörülte a torkát, majd vett egy mély levegőt és belekezdett a mondandójába.

- Gondolom hallottál már arról, hogy leépítések vannak a cégnél, mivel a csőd szélén állunk. Nos, te vagy az eddigi legszorgalmasabb és legjobb titkárnőm, de a vezetőség azt gondolja, hogy van nálad jobb is, szóval sajnálom, de holnap déltől nem vagy a cégünk dolgozója. Én mindent megtettem az érdekedben, de a góré hajthatatlan volt - hajtotta le a fejét szomorúan.

Megsemmisülten bámultam rá, és egy szót sem tudtam kinyögni. A levegő hirtelen szörnyen forró lett, a gyomrom összeszorult, miközben a vérnyomásom az egeket verdeste. Nem hittem el azt, amit hallottam. Egyszerűen képtelen voltam felfogni a szavai jelentését. Mindig rendesen dolgoztam, soha nem késtem, ha kellett más helyett is megcsináltam a munkát. Úgy látszik, hogy ez a baj. Nem kellett volna ilyen szorgalmasan dolgoznom. Vagy...

- Az a baj, hogy én nem tártam szét a lábam az igazgató előtt? Vagy az új csaj ügyesen tud mélytorkozni? - vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve. - De tudod mit? Nem érdekel, inkább megtartom a méltóságom, és nem teszek ilyen undorító dolgokat. A végkielégítést postán, ha lehet - morogtam, majd választ sem várva felálltam és kisétáltam a helyiségből.

Felvettem a pókerarcomat, és úgy sétáltam végig a kihalt folyosókon. Egy-két irodában még égett a villany, pedig már éjfél is elmúlt. Hát igen mindenkinek kell a plusz pénz, főleg azért, mert egy hét múlva karácsony. Mit mondok a gyerekeknek? Sajnálom, de az ajándékotokra szánt pénzt az albérlet kifizetésére kell felhasználnom, remélem nincs harag. Szerintem örök életre megutálnának, mivel megígértem nekik, hogy most először normális karácsonyunk lesz.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte mérgesen Clair, mikor beszálltam az autójába.

- Kirúgtak - morogtam egy cseppet sem kedvesen.

- Hogy micsoda? - nyíltak tágra a szemei.

- Jól hallottad - sóhajtottam fel idegesen.

Még mielőtt bármit mondhatott volna csörögni kezdett a telefonom. Kiszedtem a táskámból, megnéztem, hogy ki hív, majd megnyomtam a zöld gombot.

- Szia, Tom! Mondjad, mi nyomja a lelked?

- Van egy rossz hírem - motyogta bűnbánó hangon.

- Ennél rosszabb már úgy sem lehet, szóval ne kímélj - dünnyögtem az orrom alatt.

- Az étterem huszonhetedikéig zárva lesz. Sajnálom Em, tudom, hogy kell a pénz, de a főnök szava az szent és sérthetetlen - mondta a végét undorral teli hangon.

Elnyomtam egy igen durvának ígérkező káromkodást, majd vettem egy mély levegőt és viszonylag nyugodt hangon megszólaltam.

- Semmi baj, gondolom te mindent megtettél. Mindegy most le kell tennem. Szia. - motyogtam, majd választ sem várva kinyomtam, és visszaraktam a táskámba a kis készüléket.

Clair szó nélkül beindította az autót, majd gázt adott. Mégis mit tettem, hogy ezt érdemlem? Két gyereket nevelek egyedül, huszonegy éves vagyok, akin tudok mindig segítek, de még a középiskolát sem tudtam befejezni.

- Mi a baj?- kérdezte úgy tíz perc után barátnőm.

- Szar az élet! Az étterem huszonhetedikéig zárva lesz. Most mégis mi a francot csináljak? - nyögtem fel kétségbeesetten.

- Mi lenne, ha felkeresnéd azt a Matt gyereket, Dan apját?

- Még csak az kéne! - horkantottam fel - Nélküle is meg tudom oldani a gondjaimat. Kösz, hogy haza hoztál - suttogtam.

- Nincs mit, ha bármi van, nyugodtan szólj, és én itt vagyok - mosolygott rám, majd megölelt.

Kiszálltam az autóból, intettem Clairnek, majd bementem a háztömbbe. Felszaladtam a harmadik emeletre, és közben előszedtem a kulcsaimat. Amint az ajtó elé értem, kinyitottam az összes zárat, bementem a lakásba, majd vissza is zártam. Az első utam a gyerekek szobájába vezetett. Dan ott feküdt Molly mellett és szorosan hozzábújt. Lassan odamentem hozzájuk, majd óvatosan megpusziltam őket. Átmentem a saját szobámba, majd leraktam a cuccaimat, és előszedtem az alvó pólómat. Csigalassúsággal mentem be a fürdőbe, ahol gyorsan letusoltam. Miután ezzel végeztem, visszamentem a hálóba és már majdnem lefeküdtem aludni, mikor meghallottam Molly kétségbeesett hangját.

- Anyu, gyorsan gyere ide baj van!

A vér is megfagyott az ereimben fogadott lányom hanglejtése hallatán. Amilyen gyorsan csak tudtam át rohantam hozzájuk és a látvány, ami fogadott szó szerint sokkolt.

Szepy kimondja... ~ Könyvértékelés: Kristin Cashore - A garabonc

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni. Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pó herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. Nem számít arra, hogy Pó a barátja lesz. Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül... 

 A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.

Itt és most leszögezném, hogy véleményem szerint ezerszer jobb, mint az Alkonyat!
Legelőször akkor találkoztam a könyvel, mikor elküldtem a húgomat a könyvtárba, hogy hozzon Vörös pöttyös könyveket.

A borítójába rögtön beleszerettem. Tökéletesen passzol a történethez, figyelemfelkeltő, és szép is egyben.

Maga a történet teljesen magával ragadott. Bár az elején csak összevont szemöldökkel olvastam az érdekes elnevezéseket látva, de idővel hozzászoktam, sőt megtetszettek!

A karakterek és a világ kidolgozásába nem tudok belekötni. Minden érthető, talán még azt is mondanám, hogy hihető. Szinte érzem, hogy ott vagyok, ott lovagolok a hősökkel együtt.

Kifejezetten tetszett, hogy Katsa szemszögéből olvashattuk, és érezhettük át, hogy mennyi kérdés lengi körbe a lányt. Igaz a garabonciája miatt különleges, mégis egy egyszerű lány, akinek ugyanúgy szüksége van egy társra. Pongor kifejezetten illik hozzá. Türelmes a lánnyal, képes megvárni a döntését, és meg is érti az őrlődését.
Közös utazásukat körömrágás nélkül nem bírhatjuk ki. A két fiatal összhangja - persze ez Pongor garabonciájának is köszönhető - egyszerűen lenyűgöző.
Egy olyan rész volt, mikor majdnem kidobtam az ablakon a könyvet, de szerencsére később valamilyen szinten megoldódtak a dolgok. :)

Olvasás közben sírtam, nevettem, mosolyogtam, elgondolkozó képet vágtam, féltem, izgultam, és úgy érzem, hogy ezek mind kellenek, ahhoz, hogy egy könyvre azt mondhassam, hogy fantasztikus!
Mindenkinek bátram ajánlom, olvassátok el, megéri!

Történet: 5/6

Borító: Imádom! Egyik kedvenc borítom.

Kedvenc karakterek: Pongor és Katsa

Legellenszenvesebb karakterek: Randa és Lekk

Kifejezetten tetszett: Minden!

Ami nem tetszett: -

Ott van-e a polcomon: Igen

Látni kell, nem csak nézni... ~ Egy megható videó

Nincsenek szavak erre... Nézzétek :')

Új év, új kezdet, új lehetőségek

Szóval ismételten eltelt egy év. 

Mi is történt tavaly?

Elballagtam, megszereztem a szakmámat, nekiálltam az érettséginek.... És befejeztem a Gyilkos szemeket. Amit el is küldtem az Aranymosás pályázatra, két órával a határidő lejárta előtt. Jellemző, mindent az utolsó pillanatra hagyok. :D

Most jön a hosszú várakozás, körömrágás, aztán majd kiderül, hogy ítélkeznek a gyermekem felett. Nincs veszteni valóm. Két esélyes a dolog. Vagy igen, vagy nem. Muszáj elterelnem a figyelmemet így megpróbálom kicsit összeszedni magam. Előveszem a régi online történeteimet és neki esek a folytatásuknak. :) 

Addig is kis körömrágás, vakarózás, nyelvrágás stb. :D