2013. szeptember 13., péntek

Látni kell, nem csak nézni...2. - Itt az új Gangnam Style?

Mindig van valamiféle őrület, ehhez már hozzá kellett szoknunk. Nos a következő videó... khm... elég érdekes. 


2013. szeptember 12., csütörtök

Látni kell, nem csak nézni...1.

Sokan azt mondják, hogy csodák nem léteznek. Szerintem nagyon is tévednek. Csak egyszerűen látni kell nem csak nézni. Csodának számít egy gyönyörű napkelte, naplemente is, vagy gyermeküket ölelő boldog szülők, egy vidám kacaj, a természet csodái.
Esetleg az emberi fantázia.... :)


2013. szeptember 11., szerda

A 13:00-ás Hírek!

Nos...
Öhh...
Várj...
Áúúúú a szemem! Vidd innen azt a szamurájkardot! Aúúú, a másik szemem! Szepy, csapd már le magad!
*Egy igen drága és hosszadalmas szemműtéttel később*
Szepyt lekötöztem, újra látok, akkor kezdhetjük is!
Mint azt gondolom észrevettétek, befejeződött az Üres szívek online közlése. Az utolsó fejezetet ezen a linken találhatjátok: 15. fejezet
Nyugalom, semmi ok a pánikra! Folytatni fogom a történetet, csak ti egyelőre nem olvashatjátok tovább. Hogy miért? Mert próba cseresznye alapon meg szeretném majd támadni a kiadókat. De előbb egy kis Gyilkos szemeket kapnak majd. Nehéz menet lesz, de októberre szeretnék elkészülni vele, hogy tudjak indulni az Aranymosáson. de jós is lenne, ha a borítón ott díszelegne az a bizonyos vörös pötty. *-*
Persze, ti a háttérmunkálatokból nem láthattok semmit, így arra gondoltam, hogy ismét adnék pár fejezet ízelítőt az egyik történetemből. Mondjuk jövő hétvégi kezdéssel. 
Egy ideig nagyon a Koponya sziget felé húzott a szívem, de aztán egyik este megváltozott az álláspontom így arra jutottam, hogy inkább a Boszorkányvérbe kaptok betekintést :)
Szóval akkor jövő szombat premier. 1. fejezet, készüljetek fel! :)

2013. június 27., csütörtök

Gyors bejegyzés...

Szükségét érzem egy gyors tájékoztató jellegű bejegyzésnek. Pár fontos infót osztanék meg veletek. 
Először is...
A blogokon megszűnik a Rendszeres olvasói követés... 
Részletesebben MFKata blogján olvashattok róla: KATT!
Másodszor:
Frissítések...
Nagyon remélem, hogy ezen a hétvégén be tudom fejezni az Üres szívek következő részét. Csak egyszerűen kikészít ez az 05:00-ás kelés :S
Az Egy titkokkal teli világot, az Egy szál vörös rózsát és a többi történetemet természetesen folytatni fogom, csak annyira összefolyik minden... De erőt veszek magamon ígérem!
Nos ennyi lenne most így gyorsan :)
Majd még jelentkezek.
Puszi :)

2013. április 26., péntek

Üres szívek 11. fejezet részlet....


,,- Ezt nem hiszem el! - suttogta döbbenten Joselyn, miközben az előtte lévő lányra meredt. 
 Arcán halvány pír volt látható, szemei boldogan csillogtak, ajkai enyhén elnyíltak. Lyn lassan végigfuttatta a szemét a csinosnak mondható testen, és ha lehetséges még jobban meglepődött.
- Pedig elhiheted - mormolta Chris, miközben gyengéden átölelte. - Gyönyörű vagy.
- Ne viccelj - mondta Lyn rekedtes hangon, és kiszabadította magát Chris öleléséből.
- Nem viccelek, csodálatos vagy! - jelentette ki a fiú határozott hangon.
- Muszáj beszélnem Alex-szel - nyögte hirtelen Joselyn, és már nyúlt volna a telefonjáért, de Christian megakadályozta,  hogy megkaparintsa a kis készüléket."

2013. február 17., vasárnap

Kellett már egy bejegyzés

Sziasztok!
Mint láthatjátok új kinézet van :) Nekem valahogy jobban tetszik, mint a régi :)
A Gyilkos szemekről annyi információval tudok szolgálni, hogy lassacskán, de haladok. Már minden vágyam, hogy az utolsó pár fejezetet írhassam. :D Majd idővel megtudjátok, hogy miért, addig pedig megtartom magamnak. :) Remélem azért majd a jövőben valamikor ott csücsülhet a polcomon könyv formájában. :)
Az Üres szívek 9. fejezete nem rég került fel, amit ezen a linken találtok: 9. fejezet (Ne tartsátok magatokban a véleményeteket, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolok.)
Már csak hat fejezet fog felkerülni belőle. Remélem eddig tetszik a történet nektek :) Én nagyon szeretem, és sokszor tényleg úgy érzem magam, mint Lyn :)
Az Üres szívek után pedig még fogalmam sincs, hogy mit olvashattok majd. lehet, hogy a Koponya-szigetet, vagy a Boszorkányvért. Majd még eldől :)
Most hirtelen így ennyi lenne :)
Puszi, Szepy

2013. január 13., vasárnap

Lelkem szavai - 03.09. 17:36


Emlékeztetőül: 03.07 18:10




Mikor magamhoz tértem fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Csak annyi jutott el a tudatomig, hogy valószínűleg egy kocsi hátsó ülésén fekszem, és a jármű mozgásban van. Megszólalni képtelen voltam. Torkom száraz volt, ajkaim kicserepesedtek, és hirtelen sírhatnékom támadt. Fogalmam sincs, hogy mi késztetett erre, de bőgni akartam, hangosan és zavartalanul.
De tartottam magam, nem viselkedtem egy öt éves kisgyerek módjára. Bár tényleg nagyon csábító volt a gondolat.
- Végre felébredtél – hallottam meg egy ismerős hangot.
- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem rekedtesen.
Nyelni akartam, de nem volt mit, emiatt pedig hányingerem támadt. Óvatosan felültem, majd köhögni kezdtem, és képtelen voltam abbahagyni. Levegő nehezen jutott el a tüdőmig, és egy csepp nyál sem termelődött a számba.
- Tessék – nyújtott felém egy buborékmentes ásványvizes üveget a lány, akinek még a nevét sem tudtam.
- Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? Hova viszel? Miért kaptam egy beszélő levelet a halott vőlegényemtől? – kérdeztem kétségbeesetten miután kiittam legalább az üveg felét.
A lány vett egy mély levegőt, majd szép sorjában válaszolni kezdett.
- Kristen, Tom legjobb barátjának a húga. Éppenséggel megmentem az életedet. Egy helyre, ahol biztonságban leszel. Mert nem éppen olyan világban élsz, amit megszoktál. Tom él és virul. Majd Ő elmagyarázza a többit, mert nem érzek arra jogot, hogy én adjak magyarázatot mindenre. Még pár óra és oda érünk, addig bírd ki kérdések nélkül. Ha éhes vagy, vagy esetleg más dolgod lenne rögtön szólj!
Tom életben van… Mi az, hogy életben van? Neki halottnak kellene lennie! Meghalt, tudom, hogy meghalt. Már beletörődtem. Igaz, iszonyatosan hiányzik, de rohadt sok időbe telt, mire viszonylag el tudtam fogadni a halálát. Miért teszik ezt velem? Miért nem lehetett rögtön az nap szólni? Hacsak…
- Ez egy kurva nagy vicc akar lenni, ugye? – kérdeztem hisztérikus hangon. – Csak azaz idióta testvérem rendezhette meg. Hol a kamera? Mennyit fizetett neked Alison?
- Alison? Ő ki? – kérdezte őszinte kíváncsisággal. – Amúgy tájékoztatlak, hogy ez nem átverés. A vőlegényed tényleg életben van. Soha nem viccelnék ilyen komoly dologgal.
- De miért most? Miért nem tudta előbb közölni, hogy rohadtul az élők sorait szépíti még, és nem két méterrel a föld alatt sorvad?
Nem bírtam tovább. Utat engedtem a könnyeimnek, melyeket kétségbeesésem jeleként könyveltem el.
- Sajnálom, erre én nem tudok válaszolni.
- Na persze – morogtam az orrom alatt. – Kérlek, álljunk meg egy benzinkútnál.