2014. augusztus 17., vasárnap
Látni kell, nem csak nézni... ~ Búcsú Robin Williamstől
Igaz, csak egy perces búcsúvideó, de az én hátamon a hideg futkosott és a sírás fojtogatott.
A legnagyobbak közé tartozott! Nyugodjon békében!
“Ne bánkódjatok. Az élet elmúlik. Ha bármikor szomorúak lesztek, pillantsatok fel a nyári égboltra, amikor csillagok ívelik át a bársonyos éjszakát, és amikor hullócsillag villan át a feketeségen, az éjszakát nappalra váltva, kívánjatok valamit. Gondoljatok rám. Tegyétek látványossá az életeteket. Én tudom, hogy megtettem."
2014. június 7., szombat
Igényes Blogregények Online
Az „Igényes Blogregények Online” egy új kezdeményezés, amely
tehetséges, de kevésbé ismert írópalánták és bloggerek köré szerveződik.
Célunk, hogy jó, élvezhető, szórakoztató és teljes regényeket
prezentáljunk az olvasók elé, akik a bloggerek véleménye után eldöntik,
szeretnének-e a történet részesei lenni. Az igazat írva ajánlunk, vagy
nem ajánlunk olvasásra egy regényt. Bővebben a Facebookon
informálódhattok a kezdeményezésről, és kérdéseitekre is ott
válaszolunk. A bejegyzés végén, a Rafflecopter dobozban megtaláljátok az
oldalunkra navigáló hivatkozást!
Az első, és egyben indító regény, amelyet bloggereink bemutatnak, a Búcsúzóul örökké címet viseli.
„Blanka egy idős asszony, aki macskájával és egy Miguel nevű háztartási
robottal él együtt. Egészen addig magányosan telnek a napjai, míg
egyetlen unokája meg nem látogatja. Sokat mesél neki, leginkább a
múltjáról, naplójáról, eltemetett emlékeiről és érzelmeiről.
Blanka egy fiatal, összezavarodott nő, aki keresi önmagát, a nevetést, a
szerelmét. Mindent elveszíthet egy pillanat alatt – vagy már sokkal
hamarabb elkezdett összezuhanni a világa?
Blanka egy tizenöt éves
győri lány, aki most kezdi a gimnáziumot. Befolyásolható, éretlen és
tisztalelkű. Makulátlan, akár az első szerelem véglegessége...
Egy élet regénye ez.”
A történet első fejezetének megjelenése: 2014. június 23.
A regény elérhetősége: www.nilla-2.blogspot.com
Szepy szeret olvasni, így Szepy le is csapott a lehetőségre, amint alkalma nyílt rá. :D
Szepy és Stefi véleménye:
Nos…
nos… nos… Hol is kezdjem? Talán a legelején. Igen ez a legjobb megoldás.
Mindig
is tetszett Erika stílusa, nagyon jól bánik a szavakkal és persze most sem
okozott csalódást. A történet szálát nagyon jól vitte, profi módjára vezette
Blanka gondolatait.
Igaz
az első pár oldal nem fogott meg olyan szinten, de ahogy tovább haladtam egyre
jobban magával ragadott a történet.
Mikor
az elején olvashattuk, hogy Blanka éppen az iskolakezdés előtt áll rögtön
beugrott, amikor öt évvel ezelőtt átléptem a középiskola kapuját. Teljes
mértékben átéreztem a helyzetet. Borzalmas tud lenni, mikor bemegy az ember egy
olyan terembe, ahol huszonkilenc főből senkit sem ismer.
Néha
nagyon is úgy éreztem, hogy rólam szól a történet. Oltalmazó, dilis báty,
tökéletes édesanya… Már csak egy húgi kellett volna Blankának és akkor
totálisan Én. :D
Ez
tényleg az élet. Valósághű karakterekkel és eseményekkel.
A
gimi/szakközép iszonyatos órái, a rengeteg tanulás, iskola utáni fáradtság.
Mindenki elmondhatja, hogy átélte ezt, és tudja, hogy milyen nehézségekkel jár
a középiskola.
De
persze vannak jó oldalai is. Életre szóló tapasztalatokkal jutalmaz meg minket,
örökre szóló barátságok köttetnek. Persze a csalódások elkerülhetetlenek.
Magunkban, barátainkban, szerelmekben, az emberekben. Viszont ez a valóság, ez
az életnek nevezett komédia.
És
a szerelem… Ó igen az a fránya szerelem. Ami akkor súlyt le ránk, mikor nem
számítunk rá, és olyas valakit hoz magával, aki megváltoztatja az életünket. Már
akkor tisztában voltam azzal, hogy ki az a bizonyos PASI, mikor a 11. oldalnál
jártam.
Különösen
tetszett, hogy főként egyik gyönyörű városunkban játszódott a történet,
Győrben.
Láttam
magam előtt mindent. Ott sétáltam Blankával együtt az utcákon, a folyosókon,
ott ültem a buszon, mikor hazafelé tartottak Robival.
Robi…
az őszintét megvallva szerelmes lettem. Ő tényleg a tökéletes pasi, és sajnos
nagyon kevés van erre felé az ilyesfajta hímneműekből. De természetesen, mint
tudjuk minden jóban van valami rossz.
Attila
jó báty módjára aggódott Blankáért, de mint kishúg tudom, hogy túlzás, amit
csinál. A félelem, hogy a szeretett testvér felnő ijesztő a fiú számára. Ő
nagyon is tisztában van azzal, hogy milyenek a férfiak, és meg akarja védeni a
csalódástól Blankát. De persze nem lehet az örökké valóságig ,,burokban” tartani.
Csodálatos
történet az igaz barátságról, testvéri szeretetről, szerelemről, csalódásról,
magáról az életről.
Megosztanék
veletek egy idézetet a regényből, ami nagyon megfogott…
,,Szomorú,
hogy nem tudjuk kifejezni, mennyire szeretjük a másikat.
Szomorú,
hogy kapcsolatok mennek tönkre oktondiságok miatt.
Szomorú,
hogy két embert akkor is elválaszthat az élet, ha a legfontosabbak egymás
számára.
Szomorú, hogy
ilyen szomorú ez a világ.”
Ahogy
haladtam az oldalakkal elgondolkoztam azon, hogy milyen gyorsan szalad az élet.
Hogy a pillanatok úgy elillannak, hogy észre sem vesszük azt. Minden
lehetőséget ki kell használunk, mert lehet, hogy később nem lesz esélyünk rá.
Erre
itt is van egy idézet Erikától, a regényből…
,,Máskor
nem lesz mágikus pillanat, az az
alkalom nem fog visszajönni, mert minden alkalom
egyszeri.
Megismételhetetlen. Egy másik helyzetben, egy másik időben, egy másik pillanatnak
lesz majd ott a
helye. Ki tudja, mi lesz az. De biztosan nem az elmulasztott.”
Őszintén
ajánlom mindenkinek a történetet, ugyanis szívmelengető, olykor lélekfacsaró,
megmosolyogtató!
Ha
pontoznom kellene: 5/6
Nyereményjáték! :)
A szerző jóvoltából a
kezdeményezés első fordulójához tartozik egy játék is. A doboz
kitöltésével esélyetek nyílik megnyerni egy általatok választott könyvet
– viszont a postázás csak Magyarország területén belül lehetséges,
valamint az árérték maximum 3500 forint.
A dobozba először is be
kell jelentkezni, e-maillel vagy Facebook regisztrációval, azután
felelni egy kérdésre, amire a választ a bejegyzésben találjátok, és
like-olni az oldalakat. Ha a jobb felső sarokban a 4/4 feliratot
látjátok, már készen is vagytok. Sok szerencsét!
2014. május 28., szerda
Látni kell, nem csak nézni... - Párizsi mumus!
Tökéletesen ábrázolja az emberi kegyetlenséget... Amit nem ismerünk, attól rögtön félni kell.... Pedig csak a dolgok mögé kellene pillantani, és megláthatnánk az igazi csodát.
Nagyon tanulságos mese, ajánlom mindenkinek!
2014. május 11., vasárnap
Lelkem szavai - 03.09. 18:02
Emlékeztetőül: 03.09. 17:36
Nem
kérdeztem azóta semmit. Nem akarom hallani a hazugságait.
Tom… él…
Nem
tudom, egyszerűen képtelen vagyok elhinni ezt. Már rég jelentkezett volna, ha
minden rendben lett volna. Nem hagyta volna, hogy ennyi ideig szenvedjek.
Túlságosan is szeretett ahhoz… Vagyis ezt mondta. Nem olyan biztos, hogy ez
igaz. Én már a múltunkban is kételkedek. Az érintései, a csókjai, szerelmes
szavai, gyengéd pillantásai csak egy ügyesen eltervezett színjáték részei
voltak? A közös jövőnk tervezgetése, csak egy ügyesen kitervelt álca volt?
-
Kérlek, ne gyárts összeesküvés elméleteket! Tom életben van és szeret téged.
-
Honnan…? – kezdtem, de Kristen félbeszakított.
-
Gondolatolvasó is vagyok – közölte váll rándítva. – Na jó, igazából az arcodra
volt írva – nevetett fel.
Éreztem,
ahogy minden vér kifut az arcomból, majd hirtelen bíborvörössé változik.
-
Ugyan, ne légy zavarban! – mosolygott rám kedvesen. – Nem fogok árulkodni
Thomasnak.
-
Köszönöm – dadogtam zavartan.
Válaszképpen
a visszapillantóból rám kacsintott.
Nagyjából
félóra út után egy lehajtóhoz értünk, ahol félre állt, és bűnbánó
arckifejezéssel nézett rám.
-
Sajnálom, de a biztonság kedvéért megint ki kell ütnöm. Még nincs levédve az
elméd.
- Hogy
mi? Várj!
D nem
várt. A következő pillanatban a világ elsötétült előttem.
2014. április 24., csütörtök
2014. január 19., vasárnap
4014... akarom mondani 2014.
Na hozzuk össze ezt az éveleji bejegyzést.
Milyen volt a tavalyi év?
Nem épp a legjobb. Se a legtermelékenyebb.
Idén fejezem be a sulit, utána pedig folytatom is. Nincs megállás, tanulni kell.
Írás terén láthatóan fejlődök, bár ugye nem tudom olyan intenzíven szülni a fejezeteket, de ezen változtatni szeretnék. Na jó, tudom, hogy minden év elején ezt mondom, de tényleg így van.
Sajnos egyre több gond mászik az ember nyakára, és nehéz kiharcolni magamat a sok sz** alól.
Meg hát ugye az ihlet hiány mostanában nagyon itt lábatlankodik. No, de mindegy majd lesz valahogy.
Most tekintsünk bele a jövőbe inkább.
Tervek 2014-re:
1. Szakmunkás bizonyítvány megszerzése. (Igen fogom magam, elmegyek és ellopom!!!)
2. Beállnia dolgozó emberek közé.
3. Befejezni a Gyilkos szemeket.
4. Befejezni az Üres szíveket.
5. Folytatni az Ettv-t.
6. Folytatni az Esvr-t.
7. Zargatni a kiadókat a Gyilkos szemekkel.
8. Zargatni a kiadókat az Üres szívekkel.
9. Nyáron nyaralni egyet a haverokkal.
10.Boszorkányvér online közlésének befejezése. (15 fejezet!)
11. Koponya-sziget (?)
Nos ennyi voltam mára! A viszont látásra, kedves nézőim!
Milyen volt a tavalyi év?
Nem épp a legjobb. Se a legtermelékenyebb.
Idén fejezem be a sulit, utána pedig folytatom is. Nincs megállás, tanulni kell.
Írás terén láthatóan fejlődök, bár ugye nem tudom olyan intenzíven szülni a fejezeteket, de ezen változtatni szeretnék. Na jó, tudom, hogy minden év elején ezt mondom, de tényleg így van.
Sajnos egyre több gond mászik az ember nyakára, és nehéz kiharcolni magamat a sok sz** alól.
Meg hát ugye az ihlet hiány mostanában nagyon itt lábatlankodik. No, de mindegy majd lesz valahogy.
Most tekintsünk bele a jövőbe inkább.
Tervek 2014-re:
1. Szakmunkás bizonyítvány megszerzése. (Igen fogom magam, elmegyek és ellopom!!!)
2. Beállnia dolgozó emberek közé.
3. Befejezni a Gyilkos szemeket.
4. Befejezni az Üres szíveket.
5. Folytatni az Ettv-t.
6. Folytatni az Esvr-t.
7. Zargatni a kiadókat a Gyilkos szemekkel.
8. Zargatni a kiadókat az Üres szívekkel.
9. Nyáron nyaralni egyet a haverokkal.
10.Boszorkányvér online közlésének befejezése. (15 fejezet!)
11. Koponya-sziget (?)
Nos ennyi voltam mára! A viszont látásra, kedves nézőim!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)