Év végi összefoglaló

Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy tervek 2013-ra:
- Gyilkos szemek befejezése.
- Üres szívek befejezése.
- Koponya-sziget és Boszorkányvér online közlése.
- Gyilkos szemek felkészítése a kiadásra. *Kérlekkérlekkérlek*
- Álomból valóság befejezése
- A vágy hatalma befejezése
- Lelkem szavai folyatása
- Nyeremény játék indítása a facebook oldalon.
- Novellaíró verseny indítása.
- Elérni az 1000 főt a hivatalos oldalon. :D
- Minimum 90%-os szintvizsga.
- Év végén min. 4,5-ös átlag.
- Fantasztikus nyár!
- Felejthetetlen 18. születésnap :)
És persze még sok mindent tervezek, lusta vagyok leírni :D

2012 pedig nem szeretném összefoglalni, mert örülök, hogy vége van ennek az évnek. Túl sok rossz dolog van mögöttem...

Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek! :)

A vágy hatalma - 1. fejezet

Vágyakozó pillantást küldtem Michael felé. Ő észre sem vesz engem. Mondjuk, miért venne észre, mikor Ő a suli legdögösebb pasija, nem mellesleg végzős, a bátyám legjobb barátja, a focicsapat kapitánya, osztály első, diák elnök, én pedig egy jelentéktelen kis elsős vagyok? Minden lány róla álmodik, szóval esélyem sincs. Hirtelen felém nézett, és a pillantásunk találkozott. A lélegzetem is elakadt, és zavartan fordítottam el a fejem. Még soha nem nézett rám. Vagyis, így nem. Szinte elvesztem azokban a sötétbarna szemekben. Nem éreztem még ilyet, nem is csoda, mivel nincs túl sok élettapasztalatom. Én még szűz vagyok, az osztálytársaimmal ellentétben.

- Hé, Jaz, Michael téged bámul - vigyorodott el Emma én pedig fülig vörösödtem.

- Ne nézzétek már olyan feltűnően - nyögtem kétségbeesetten.

- Ilyen a tekintete, amikor új kiszemeltje van - motyogta Charlotte.

Charlotte igazság szerint tizedikes lenne, de tavaly év végén megbukott és nem ment el a pótvizsgára. Az iskola minden zugát, és az összes diákot ismeri, ha valamit meg szeretnél tudni, csak Őt kell kérdezni. A lányok hirtelen rám néztek én pedig ha lehetséges még jobban elpirultam. Azok a kaján vigyorok semmi jót nem ígértek, szóval fogtam magam, és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem az ebédlőből. sajnos még volt egy órám, szóval a terem felé vettem az irányt. Olyan hülyék tudnak néha lenni a csajok! Van egy olyan érzésem, hogy nem épp szép dolgokra gondoltak. De hogy juthat az eszükbe ilyen? Én és Michael? Ugyan már! Jasline Parks vagyok, egy nagy Lúzer. Igen nagybetűvel. Hirtelen valaki elkapta a kezem és behúzott a legközelebbi osztályterembe. Kulcsra zárta az ajtót, majd felém fordult egy édes mosoly kíséretében. Nyeltem egyet és hátráltam pár lépést.

- Mit szeretnél? - kérdeztem remegő hangon.

Elgondolkozott, majd egy széles vigyor kíséretében válaszolt.

- Téged.

Nagyokat pislogtam és egyszerűen nem tudtam felfogni az információt. Közelebb lépett, mire én automatikusan hátráltam. Sajnos neki ütköztem a tanári asztalnak, Ő pedig gyorsan kihasználta az alkalmat és teljes testével hozzám simult.

- Miért olyan nehéz elhinni, hogy tetszel nekem?- kérdezte miközben orra hegyével az arcomat cirógatta.

- Mert...mert te a suli legjobb pasija, és egyben a bátyám legjobb haverja is vagy - nyögtem elfúló hangon.

- Akarlak - morogta, majd a fenekemnél fogva felültetett az asztalra és hevesen csókolni kezdett.

Belenyögtem a csókba, mikor megéreztem feszülő férfiasságát nadrágon keresztül. Jól tudtam, hogy ez nem helyes, és nekünk nem szabadna ezt tennünk, de képtelen voltam nem viszonozni az édes játékát. Pont ugyan olyan hevesen csókoltam, mint ahogy Ő engem. Beletúrtam sötétbarna hajába, és a másik kezemmel átöleltem a nyakát, majd közelebb húztam magamhoz.

- Nem szabad - lihegtem, amikor nagy nehezen elhúzódtam tőle.

- Kit érdekel? - kérdezte, miközben végig simított a melleimen.

- Michael, kérlek, ne - suttogtam.

- Nem érdekel, az idióta szöveged arról, hogy túl fiatal vagy. Tudom, hogy te is akarod, talán jobban, mint én. Különben is, Josh örülne, ha mi ketten összejönnénk - lehelte, majd a nyakamat kezdte kényeztetni édes csókjaival.

Már majdnem elgyengültem, mikor eszembe jutott Amanda arckifejezése, mikor nyilvánosan dobta Őt Michael. Velem is megteheti, sőt, miután kielégítette a vágyait félre dobhat, mint egy szakadt rongyot. Bármi megtörténhet, és én nem akarok, és nem is fogok kockáztatni. Eltoltam magamtól, majd elfordultam tőle és leugrottam az asztalról. Küldtem felé egy szemrehányó pillantást, majd kimentem volna az osztályteremből, ha az nem lett volna bezárva. Hátulról átölelte a derekamat és szorosan magához húzott.

- Ki engedlek, ha itt és most... - de nem tudta befejezni, mert félbeszakítottam.

- Mit csinálok? Leszoplak? Ugyan Michael, te sem lehetsz ennyire szánalmas - morogtam, majd kiszakítottam magam az öleléséből és elvettem tőle a kulcsot.

Miért van neki minden teremhez kulcsa?- kérdeztem magamban, miközben kinyitottam az ajtót és szinte futva mentem az utolsó órámra.

Egész órán Mike-on és a furcsa viselkedésén gondolkoztam. Én is csak egy lennék a sok közül, szóval ne is próbálkozzon többet nálam. Azt hiszem, hogy ezt véletlenül meg is fogom említeni Josh-nak. Nem érdekel, hogy emiatt tönkre megy a barátságuk, de ez már pofátlanság. Miért pont engem akar most? Ott van legalább hatszáz lány, és pont engem kellett kiszúrnia? Szemétség! Mindig is tudtam, hogy ilyen szemét, de én is csak lányból vagyok, szóval álmodoztam arról, hogy én és Ő... Hirtelen rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. Még szerencse, hogy reggel lehalkítottam. Elő vettem a mobilt, és elolvastam az sms-t.

,,Csajszi, bocsi, de anyáékkal elmentünk a főiskola miatt és csak hétfőn jövünk haza. Megkértem az egyik haveromat, hogy aludjon ott a hétvégén, szóval nyugi nem leszel egyedül. Vigyázz magadra, Josh.”

Miért nem mehettem én is velük? Ez nem ér! Mikor kicsöngettek, összepakoltam a cuccomat, majd kimentem a suli elé. Bepattantam Charlotte BMW-jébe, majd vártam, hogy indítson.

- Mi történt? - kérdezte kíváncsian, mikor már az úron száguldoztunk.

- Michael, meg akart dugni - válaszoltam társalgó hangnemben.

Hirtelen beletaposott a fékbe én pedig majdnem lefejeltem a kesztyűtartót.

- Hogy mi? - kérdezte pár oktávval magasabb hangon.

- Jól hallottad - szusszantottam idegesen. - Behúzott a 203-as terembe és ott helyben el akarta venni a szüzességem.

- Atya Úr Isten! - makogtak tágra nyílt szemekkel. - Mi ugyan arra a pasira gondolunk?

- Igen - bólintottam.

- És te mit csináltál?

Újra indított, én meg mesélni kezdtem. Minden szóról-szóra el kellett mondanom, mert a kisasszony tudni akarta a szaftos részleteket. Mikor végeztem már a házunk előtt álltunk, és vártam, hogy Charlotte kitörjön. Három...kettő...egy...

- Micsoda? Te normális vagy? Visszautasítottad Michael James Turnert? - sipította és kikerekedett szemekkel meredt rám.

Kiszálltam a kocsiból, majd egy kedves mosoly kíséretében így szóltam:

- Igen.

Becsuktam az ajtót ezután pedig rögtön bementem a házba. Mivel anyáék a szomszédos államba mentek jó hosszú hétvégének nézek, vagyis nézünk elébe. Kíváncsi vagyok, hogy Josh kit kért meg arra a lehetetlen feladatra, hogy vigyázzon rám. Feltrappoltam a szobámba, majd ledobtam a táskámat és gyorsan átöltöztem. Egy picsa gatyát és egy trikót vettem fel. Ha Joshnak van valamennyi esze, akkor Suzy-nak szólt. Ha ide csábította valamelyik nyomorék haverját én esküszöm, hogy kiherélem. Leszáguldottam a lépcsőn, majd egyenesen a konyhába mentem. Igaz, hogy nem rég volt ebéd, de ehetetlen volt a kaja. Már éppen kivettem volna a hűtőből a kedvenc kínai kajámat, mikor valaki csöngetett. Szitkozódva mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam és a döbbenettől a szám is tátva maradt.

- Mit keresel itt? - kérdeztem ingerülten.

- Te is hiányoztál édes, látom már vártál - nézett végig rajtam, és felvillantott egy perverz vigyort.

- Anyád! - sziszegtem mérgesen, majd be akartam csukni az ajtót, de ő nem hagyta.

- Ha tudni akarod, én vigyázok rád a hétvégén. Nagyon örültem annak, hogy Josh engem kért meg, főleg az után, ami a suliban történt - mormolta, miközben könnyedén félre tolt az útból, és engedély nélkül bejött a házamba.

Fogcsikorgatva néztem, ahogy leveszi a cipőjét és kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, majd bekapcsolja a tévét.

- Takarodj innen, de perverz disznó! - csattantam fel idegesen.

- Egy órát adok neked, nem többet.

- Nem hiszem el, hogy pár órával ezelőtt még rólad álmodoztam. Még szerencse, hogy rájöttem, hogy te nem vagy több mint egy szex-mániás barom! - sziszegtem mérgesen, majd fogtam magam és betrappoltam a konyhába.

Előpakoltam az ebédemet, majd duzzogva enni kezdtem. Muszáj tennem valamit annak érdekében, hogy lelépjen. Nincs kedvem egész hétvégén előle bujkálni. Nem értem, hogy hirtelen mi ez a nagy érdeklődés irántam. Beszélnem kellene Josh-sal, talán Ő tud valamit.

Mivel a telefonom a szobámban volt kénytelen voltam a vezetékest használni. Gyorsan bepötyögtem bátyám telefonszámát, majd vártam, hogy felvegye azt a nyomorult készüléket.

- Igen? - hallottam meg vidám hangját.

- Választhat! Vagy kasztrálva leszel, vagy elküldöd innen ezt az idiótát - morogtam köszönés helyett.

- Most meg mi bajod van? Hiszen Mike, normális gyerek és még tetszel is neki.

- Te ezt tudtad? Miért nem figyelmeztettél?- sipítottam teljesen kikelve magamból.

- Miért kellett volna?

- Le akar fektetni, szerintem ez elég indok - mondtam fogcsikorgatva.

- Na azért ne túlozzunk, mondjuk nekem is mondta már. De nem értem, hogy mi bajod van. Minden lány oda meg vissza van érte és te vagy az a szerencsés, akit ki választott a sok közül - hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Kurva szerencsés vagyok - forgattam meg a szemem - Nem Josh, én ezt nem akarom!

- Sajnálom csajszi, de másnak meg nem tudok szólni.

- Utállak - mondtam, majd választ sem várva lecsaptam a kagylót.

Meg kellett támaszkodnom a konyhapultba, különben biztos, hogy a padlón kötöttem volna ki. Ennél nagyobb szemétség nincs a világon. Még szerencse, hogy Michael felnyitotta a szemem saját magával kapcsolatban. Még a végén valami ostobaságot csináltam volna, ha nem jövök rá, hogy egy paraszt.

Hirtelen valaki az egyik kezével átölelte a derekamat és szorosan magához húzott, míg a másik kezével betapasztotta a számat nehogy felsikítsak.

- A düh könnyedén átcsaphat szenvedélybe. Hiába küzdesz, hiába ellenkezel, egyetlen egy pillanat kell, mikor nem koncentrálsz eléggé, és ledöntöm a falat, melyet az akaraterőddel építettél. Tudom, hogy te is akarod, hiába mondasz bármit a testi reakcióid mindent elárulnak - suttogta a fülembe lágy hangján, majd belecsókolt a nyakamba és akkor bennem minden ellenállás megszűnt.

Lelkem szavai - 03.07. 18:10

Képtelenségnek tartom ezt az egészet, mégis megtettem, amit kért.

Miután magamhoz tértem – fogalmam sincs, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen – bezárkóztam, majd fogtam a kedvenc Lonsdale-es táskámat és minden szükséges dolgot eltettem.

Ezután pedig vártam, nem tudtam mást tenni.

A percek óráknak tűntek. Idegeim pattanásig feszültek a türelmetlenségemnek köszönhetően. De képtelen voltam lenyugodni. Az ember ilyen helyzetben egyáltalán nyugodt tudna maradni?

Kapok egy rejtélyes levelet, ami a halott – vagy csak halottnak hitt – vőlegényem hangján kezd el beszélni hozzám, miközben az orrom előtt lebeg. És közli velem, hogy veszélyben vagyok, Ő él és virul, és egy idegent küld értem, aki elvisz hozzá. Ez Őrület!

Pillantásom az órára tévedt és döbbenten vettem észre, hogy már kilenc óra is elmúlt.

Éppen feladtam volna a várakozást és indultam volna zuhanyozni, mikor valaki háromszor kopogott az ajtón. Ijedtemben majdnem felsikítottam, de szerencsére, még időben erőt vettem magamon.

Hangosan dübörgő szívvel sétáltam az ajtóhoz, majd miután vettem egy mély levegőt kezemet a kilincsre csúsztattam, és talán a kelleténél lassabban nyitottam ki.

Az ajtó túloldalán egy nálam legalább egy fejjel alacsonyabb szőke bombázó állt.

Még mielőtt jobban szemügyre vehettem volna halkan megszólalt.

- Ne vágj ilyen ijedt képet – pillantott ki fekete napszemüvege mögül. – Tom küldött, szóval ne félj.

Képtelen voltam bármit is kinyögni.

- Oké, akkor most ezt a te érdekedben teszem, szóval ne fejezz le, mikor felébredsz – sóhajtott fel türelmetlenül, miközben tenyerével lehelet finoman végigsimított arcomon.

- Mi a… - de mielőtt befejezhettem volna minden elsötétült körülöttem.

Lelkem szavai - 03.07.

Tegnap nem csináltam mást csak ültem a fotelban, és gyilkoltam magam.

Hihetetlen, hogy milyen mazochista tudok lenni.

Na, de most nem ez a lényeg… Kaptam egy levelet. Persze nem az a furcsa, hogy kaptam egy levelet, hanem, hogy még meg sem változtattam a levelezési címemet, és emellett még elég furcsa a boríték. Csak a nevem áll rajta fehér betűkkel és maga a papír koromfekete.

Nem merem kinyitni. Mi van, ha valamiféle levélbomba? Ki akar megölni? És miért?

Félórával később…

Na jó, azt hiszem, hogy mégis ráveszem magam a kinyitásra. Mi van, hogyha valami fontos dolgot írtak bele?

Vettem egy mély levegőt és éppen elkezdtem volna kinyitni, mikor az ijesztő tárgy kicsusszant a kezeim közül és ott lebegett az orrom előtt. Ennek köszönhetően szívroham közeli állapotba kerültem. De, ami ezután következett, még jobban sokkolt.

Megszólalt…

Az Ő hangján…

- Andy, most nagyon figyelj rám! Veszélyben vagy, vadásznak rád. Amit teheted zárj be minden ajtót és ablakot, majd pakold össze a létfontosságú cuccaidat, ezután pedig várj. Érted küldök valakit. Csak akkor nyiss ajtót, ha az illető háromszor kopog. Kérlek, hidd el, amit hallasz! Jól tudom, hogy ez az egész képtelenségnek, sőt őrültségnek hangzik, de élek, és te nem hallucinálsz. Hamarosan találkozunk Kicsim! Szeretlek!

Még végignéztem, ahogy a boríték visszacsusszan a kezeim közé, de ezt követően minden elsötétült körülöttem Azt hiszem elájultam.

Lelkem szavai - 03.06.

Túl nagy, túl üres és túlságosan is csendes ez a ház nélküle.

Pedig annyi tervünk volt a jövőre nézve! Gyerekek, közös cég, álomnyaralások, spontán kirándulások… És ez mind elveszett pár ártatlannak tűnő óra alatt.

Csak a közeli bárba ment kicsit lazítani a barátaival. Ő csak ki akarta pihenni a hét fáradalmait. Túlórázott, és emellett még iszonyatosan stresszelt, ugyanis az apja minden komoly feladatot ráhárított a cégnél. Volt olyan, hogy hajnali háromkor esett haza, ennek köszönhetően pedig alig állt a lábán. Amiben tudtam segítettem neki. Nem panaszkodtam amiatt, mert keveset foglalkozott velem, megértettem, hogy miért teszi. Minden túlóra, minden érintés mentes éjszaka, minden értelmetlen veszekedés a közös jövőnk érdekében volt. Azért tűrte el az apja elviselhetetlen viselkedését, hogy a még meg nem született gyermekünknek megteremtse a tökéletes környezetet.

De minden álom szertefoszlott, mikor akkor éjszaka megcsörrent a mobilom. Amikor az a reszelős hangú rendőr közölte velem, hogy a vőlegényemet nagy valószínűséggel megölték. Hónapokig keresték a holttestet, de nem találták meg. Nem találtak semmit…

Lelkem szavai - 03.05.

Eddig is utáltam a nővéremet, de most kiverte nálam a biztosítékot. Milyen jogon jön be Ő a szobámba? Tisztában van azzal, hogy tiltott terület mindenki számára. Még anyát is nagyon ritkán engedem be.

Nem tudom elhinni, hogy én és Alison rokonok vagyunk. Nem lehet, hogy Őt egy árvaházból hozták el? Rá is kérdeztem apánál, de sajnos nem azt a választ kaptam, amit szerettem volna hallani.

- Honnan veszed ezt a hülyeséget? Anyád pont ilyen volt tinédzser korában. Amikor megismertem eleinte utáltam Őt, de egy tragédia folyamán megismertem az igazi, érzelmes énjét. Alyban is van jóérzés, csak valahogy felszínre kell hozni - mosolygott rám kedvesen.

Úgy néztem rá, mint egy elmeháborodottra. A nővéremben jóindulat? Én meg Anglia királynője vagyok.

- Mit szólnál ahhoz, ha elmennétek bulizni, együtt? - ült le mellém anya.

- Azt, hogy nem - vágtam rá gondolkodás nélkül.

- De most miért? Sose szerettétek egymást. Kiskorotok óta ellenségegek vagytok. Felnőttetek, eljött annak az ideje, hogy elássátok a csatabárdot. - Apa hangja keményen csengett, de nem tudott meghatni.

- Nem, nem és nem! - sziszegtem mérgesen.

- Ebből elég legyen kisasszony! Ameddig az én házamban laksz, és az én kenyeremet eszed, azt teszed amit mondok! - csattant fel anya.

- Könnyedén tudom orvosolni a problémádat - mosolyogtam rá gúnyosan, majd felpattantam és egyenesen a szobámba mentem.

Mostanában valahogy éreztem, hogy szükségem lesz a bőröndjeimre, szóval nem hiába hoztam le a padlásról. Amilyen okos voltam még le is tisztítottam mind kettőt.

Nincs sok cuccom, mert a java része már a másik házban van. Nem volt erőm visszapakolni.

Amilyen gyorsan csak tudtam elpakoltam a maradék holmimat, majd miután még egyszer átnéztem a szobát, hogy biztosan elraktam-e mindent elindultam a garázs irányába.

Hála Istennek nem hallgattam anyáékra és megtartottam a házat, amit Tommal közösen vettünk. Már rég el kellett volna mennem innen, de jobb később, mint soha.

- Most meg mit csinálsz? - kérdezte hisztérikus hangon anya.

- Elmegyek - válaszoltam nyugodtan.

- Mégis hova?

- Oda ahol nem akarják eldönteni helyettem, hogy hogyan alakítsam az életem - morogtam, majd mit se törődve szüleim döbbent pillantásával kimentem az autómhoz.

Most már senki sem mondhatja meg, hogy mit tegyek. Innentől kezdve százszázaléki a magam ura vagyok.

Lelkem szavai - 03.04.

Nos, Én megpróbáltam nem kiborulni és tartani magam, ameddig ott voltam a boltban. Hála Istennek sikerült is. Udvariasan visszautasítottam az ajánlatát, de amilyen hisztit itthon levágtam az nem volt semmi.

Anyám úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna. Apa inkább csak a tévét bámulta, de nem kerülhette el a figyelmemet, hogy néha-néha a szeme sarkából aggódóan rám pillant. A nővérem szerencsére nem volt itthon, szóval valamilyen szinten szerencsés vagyok.

Most itt ülök az erkélyemen és már az ötödik szál cigit szívom. Tom kedvéért leszoktam, de a sok stressz, és egyéb más dolgok miatt ismét a doboz után nyúltam. Nem tehetek róla, megnyugtat és van, amikor kaja helyett is cigizek. Persze ennek meg is van az eredménye; legalább hét kilót leadtam mióta megint dohányzok.

Na, mindegy így jártam. Eddig is egy rakás szerencsétlenség voltam, és most ha lehetséges még nagyobb vesztes vagyok.

De legalább holnap nem kell mennem dolgozni.

Lelkem szavai - 03.03.

Ma reggel felkeltem. Mily meglepő. De bárcsak ne tettem volna. Alison haza jött és a két elviselhetetlen csatlósát is hozta magával. Rosaline-t és Laurát.

Azt hiszem, hogy rájöttem, mi hiányzott az eddigi életemből. Nem elég, hogy hajnalok hajnalán ki lettem rugdosva az ágyamból, még ezeknek a picsáknak a nyávogását is hallgatnom kellett.

Fogalmam sincs, hogy anya, hogyan tudja elviselni Őket. Mondjuk nem is nagyon érdekel, az a lényeg, hogy minél előbb lelépjenek. Nincs kedvem a két kiló sminkkel kikent képüket nézegetni. Annyira szánalmas mind a három. Hetente váltogatják a pasijaikat.

- Nocsak-nocsak. Kit látnak szemeim. - Hallottam meg a világ legidegesítőbb hangját.

- Mit akarsz? Úgy tudtam, hogy te már kinőttél a játékokból - pillantottam fel rá.

Arcán egy gúnyos megvető mosoly volt, amitől a hátamon is felállt a szőr. Jobb oldalán Rosaline, bal oldalán pedig Laura, akik ugyan úgy néztek, mint a nővérem.

- Én igen, de ahogy látom te nem - nevetett fel gúnyosan.

- Hogy tájékoztassalak, ez csak egy munka. És anya kedvéért csinálom. Nem tudom, hogy te mikor tettél meg bármit is anyu kérésére - ejtettem meg egy vigyort. - Most pedig, ha nem akartok semmit venni a hülyének sem mondható pasijaitoknak, akkor kérlek szépen hagyjátok el az üzletet - morogtam egy cseppet sem kedvesen, mire fogták magukat és felszegezett állal kivonultak az ajtón.

Közömbös arccal bámultam utánuk, de legszívesebben megtéptem volna mind a hármat. Nem értem, hogy az ilyen lányok miért léteznek.

- Ő a nővéred? - lépett mellém Kevin az egyik munkatársam.

Ja azt elfelejtettem említeni, hogy ma először fél év után megszólaltam. Ugye milyen szuper?

- Igen - sóhajtottam fel idegesen.

- Figyelj Andrea... - kezdte volna, de én dühödten félbeszakítottam.

- Andy, csak Andy.

- Oké - emelte maga elé védekezően a kezeit.- Na szóval, Andy. Nem lenne kedved eljönni velem ma este valahova?

Lelkem szavai - 03.02. (Úgy öt órával és jó pár kévéval később)

Most, ha valaki megkérdezné, hogy milyen hangulatom van, akkor csak egy nagyon ronda pillantással tudnék válaszolni. Az nem kifejezés, hogy ideges vagyok.

Anyám képes volt idehívni Ryant, az ex- pasimat. Hogy lehet ennyire kegyetlen valaki? Tisztában van azzal, hogy még nem állok kész egy új kapcsolatra. Főleg azzal a nyomorult féreggel.

Egyedül Brianna néni ért meg, de Ő sajnos Denverben lakik. Miért kell nekem Los Angelesben élnem?

Igazán jöhetne már az Isteni csoda, amiért fél éve imádkozok. De nem, még véletlenül sem jönnének rendbe a dolgok. Mondjuk hogyan is lehetnék boldog, mikor Ő nincs itt velem?

Na, már megint kezdem ezt a nyomorult önsanyargatást. Tom sem akarná ezt. Sőt talán még meg is haragudna rám, ha látná, hogy milyen állapotban vagyok. De nem tehetek róla, a hiánya okozza.

Talán jobb, ha most elmegyek aludni. Ki kell magamat pihenni, mert holnap dolgoznom kell. Ezt is anya intézte, de szerintem ez egyértelmű volt.

Kétség sem fér hozzá, az anyám teljesen megbolondult.

Lelkem szavai - 2011.03.02.

Vártam. Tulajdonképpen nem tudom, hogy mire. Talán a csodára, ami visszahozza azt a férfit a sírból, akit igazán tudtam szeretni? Lehetséges, nem vagyok teljesen biztos benne. Mostanában semmiben sem vagyok biztos.

Már fél éve nem beszéltem senkivel, és ezt szó szerint kell érteni, mivel nem vagyok hajlandó válaszolni semmilyen kérdésre. Anyám már kezd az agyamra menni. Nem tudja, hogy milyen érzések is kavarognak mostanában bennem.

Egy kibaszott naplóval semmit sem tudok megoldani. Jó, leírom, hogy mi is történt épp az aktuális nap, vagy, hogy mennyire utálom a nővéremet, de másra nem jó. Nem teszi teljessé az életemet és legfőképp nem tudja pótolni a vőlegényemet!

-Andy, gyere le! Vendégeink vannak!- hallottam meg anyám hangját, ami most túlságosan is sértette a fülemet.

Na, tessék, lehet még ennél is jobb az életem?

Hírek

- Felkerült a Gyilkos szemek utolsó online fejezete, amit az alábbi linken érhetsz el: 12. Fejezet

- Valószínűleg létrehozok egy meghívós blogot, ahova max csak 10 ember kap betekintést.

- Indulni szeretnék az aranymosáson, és ha az nem jön össze, akkor további kiadóknál szeretnék próbálkozni. Ugyanis az a  legnagyobb álmom, hogy egyszer kézzelfogható könyvként lássam viszont a Gyilkos szemeket. És emiatt nem kerülhet fel több rész a nyilvános blogra.

- Az Üres szívekből valószínűleg 15 fejezet fog felkerülni, ezt nem tudom biztosra.

Most így hirtelen ennyi lenne :)

Puszi

Oszd meg és nyerj könyvet!

Mesélek neked egy lányról, lerajzolod? A haját fesd vörösre, a szemét szürkére, olyan kavicsszínűre, a pólóját zöldre, a nadrágját kékre. A lelkébe színezz sok-sok érzelmet, keserűt és édest, elhaltat és elevent.

Ha ezzel megvagy, ülj nyugodtan és szemléld néhány percig: figyeld, hogy elevenedik meg előtted az élete, ahogy izzik a sok érzelem...

Aztán cseréld fel a színeket, a külsőt és belsőt: már nem számít sem a szem- és hajszíne, csak a lelkét lesd, a kavicsszürkét, amelyből lassan lángoló vörös lesz...

Ez a lány Violet.

Zenész New Yorkban.

És szerelmes.

Violet Brightmore sikeres, fiatal énekesnő, aki érdekes munkája ellenére minden egyes napját ugyanolyan monoton menetben tölti: munkába megy, bedob egy kávét, este koncertre indul, de a nap végén pontosan ugyanolyan magányosan hajtja álomra a fejét, ahogy reggel ébredt. Egészen addig, amíg...

Érdekel egy zenés, romantikus, humoros regény szerethető karakterekkel és bárkivel előfordulható élethelyzettel? Akkor kijelenthetem: megtaláltad, amit kerestél!

Ez a Három akkord az élet.

Már a célegyenesben: nemsokára megjelenik könyvben is!

További információkért, különlegességekért, részletekért látogasd meg az alábbi Facebook oldalt: www.facebook.com/sarkozi.erika

Néhány olvasói vélemény:

BabyAngel:

„Erős jellemek, katartikus pillanatok, cselszövések, megtört érzelmek, ármányok és mindemellett szerelmek is megbújnak a sorok között, mindazonáltal pedig a karaktereidben is! Szemet gyönyörködtető, ahogy az emberi jellem színes skáláját mindvégig felvonultatod előttünk, mi pedig ezáltal igenis gazdagabbnak mondhatjuk magunkat! (...) Aki egyszer is beleéli magát majd Violet szerepébe, garantálom, hogy nem akar majd többé kibújni belőle, hiszen mindent megtalálhat ennek a lánynak a lelkében. A kitartást, a barátságot, a szerelmet, a sikert, mindezek mellett pedig remekül megfér a csalódottság, a bánat, a bukás. (...) Kinőttünk már a tündérmesékből, s talán mind tudjuk, hogy nincs élet buktatók nélkül.”

Liz:

„Nem tudom, hogyan kell elkezdeni egy ajánlót, de azt tudom, hogy már tűkön ülve várom, hogy végre kezemben tarthassam a Három akkord az élet teljes életnagyságú, nyomtatott, bekötött – és természetesen dedikált – változatát. Ugyan, csak keveset tudok – egyelőre – a történet tartalmáról, de egy valamit biztosan elmondhatok: imádnivaló karakterekkel van tele. És mivel nem utalhatok sejtelmesen arra, milyen szerelmi háromszögek bonyolódnak a könyvben, vagy mennyire imádom Violet Brightmore kapcsolatát egy bizonyos Derek Goldhawk nevű szépfiúval (és ott van még Colin is, akit szintén szeretni kell, mert csak), így arról szeretnék elsősorban írni, hogy mennyire, de mennyire büszke vagyok rád, Nilla.

Talán kevesen mondhatják el magukról ugyanazt, amit én: Nilla az én mentorom, tanítóm és némiképp a példaképem. Talán soha, de soha nem jutok el odáig, ahol most tartok, ha nem jön ő a kritikáival, a véleményeivel és páratlan támogatásával. Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy Nilla az egyik legtehetségesebb elsőkönyves író e kerek világban, akivel valaha találkoztam. Nemcsak sokoldalú stílusa, helyénvaló humora, választékos szóhasználata, fogalmazása és fantáziája teszi olyan különlegessé, de mindaz a tudás és intelligencia is, melynek egy részét én magam is eltanulhattam tőle. (...) Na, de a lényeg lényege: mindenki rohanjon, és szerezze befelé a Három akkord az életet, amint és amilyen gyorsan csak tudja, mert kötelező olvasmány! Csak jobb, mint az Antigoné vagy a Rómeó és Júlia... Sokkal jobb...”

Evelyn:

„Ezt a történetet olyan embereknek ajánlom, akik végtelen álmodozók, imádják a vicces, mégis határtalanul romantikus történeteket, s mindenekelőtt a zene fontos része a lényüknek. A filmeket is gyakran az ember a cím vagy akár a dal alapján választja, nos, mondhatjuk, hogy ez nem egy átlagos "film", hisz a szerelem a zenével egyesül, mely nemcsak a címben, hanem a direkt a könyvhöz írott versekben, dalokban is tükröződik.

Nem azt mondom, hogy nincs még több száz remek történet, mert igenis, van! De hisz kérem szépen, minden tele van misztikummal, mi van a való élettel? Abból ki táplálkozik? 

Vannak több ezren, akik olyan ajánlásokat tesznek, melyben leírják a – kiszakadás a való életből – effektust. De az emberek többségének rejtett tanácsok, támaszok kellenek, és ez a könyv tökéletes példa.”

Ha TE is csatlakozni szeretnél a játékhoz, hogy megnyerhesd a könyvet a végén, látogasd meg a www.valoszinutlen.blogspot.comwebhelyet, és nézd meg a feltételeket!

Vagy like-olj itt: www.facebook.com/sarkozi.erika

Höh...

Gyors hírösszefoglaló, de tényleg gyors, mert mindjárt elalszok...
- Fent van az Üres szívek 1. fejezete és a Gyilkos szemek 11. fejezete.
- Ezen a blogon két történet fog futni. A vágy hatalma, Álomból valóság. A történetraktárban megleshetitek a tartalmakat.
- Az Üres szívekből hetente egy rész kerül fel, szombatonként.
- Az Egy makacs lány történetéből, az Egy szál vörös rózsából, a Vágy hatalmából és az Álomból valóságból pedig hétköznap elszórtan, olyan fogalmam sincs mikor időpontokban. (I Love Tablet! neki köszönhetően bármikor írhatok...)
- A Múlt és szerelem utolsó részeit még megírom, feltöltöm és így majd le tudjátok tölteni egyben. :)
- A véleményes blogomon hetente 3-4 friss lesz :)
- A fent említett dolgokat valószínűleg jövőhéttől állok neki megvalósítani, mert rendbe kell szednem magam körül, és a lelkemben is mindent.

Hírek

Jelentem nagy munkálatok folynak a háttérben. Na jó nem olyan nagyok. :) De már elkészült az Üres szívek saját blogja, amit ezen a linken érhettek el: Üres szívek

Az 1. fejezet este fog felkerülni. :) 

A Gyilkos szemek 11. fejezete is készül, és reményeim szerint még azt is fel tudom tenni ma. A 12. fejezet pedig holnap érkezik.

Az Üres szívekből hetente fog fel kerülni 1 fejezet, azt még nem tudom pontosan, hogy mennyi. Majd még meglátjuk. :) 

Na most így hirtelen ennyi.

Pápá! :))

Kérdések - válaszok 3.

Köszönöm szépen a díjat Amelié-nek! :))

1. Miért kezdtél el írni?

Mikor minden kezdődött eléggé antiszociális voltam. Egész nap a gép előtt ültem és Twilgiht ficeket olvastam. Gondoltam én is megpróbálkozok azzal, hogy átírom Steph történetét... :)

2. Mi az életcélod?

Speciel nincs... Varrónőnek tanulok, aztán érettségi.. utána fősuli és fogalmam sincs, majd elválik.

3. Mit csinálsz hobbi gyanánt?

Fényképezek, írok, képeket szerkesztek.

4. Mi leszel, ha nagy leszel?

Mozdonykerék pumpáló... :D Nem ám, varrónő. :)

5. Ha kívánhatnál valami egészem különlegeset az élettől, mi lenne az?

Azt, hogy végre legyen minden renden itthon, és anyunak olykor ne kelljen éjszakába nyúlóan dolgoznia. :)

6. Hova utaznál el a legszívesebben?

 Machu Picchu

7. Mi az, ami nélkül nem tudnál élni?

A családom. :) Mikor nem voltak barátaim, anyukám és a két testvérem végig mellettem álltak.

8. Hogyan definiálnád a barátság szó igazi jelentését?

Feltétel nélküli elfogadás és bizalom.
9. Mondj egy könyvet, vagy filmet, ami számodra tanulságos volt.
Komfortos mennyország
10. Legemlékezetesebb olvasmányod?
 Kathleen E. Woodiwiss: A farkas és a galamb
11. Legviccesebb emléked?
Amikor kint voltunk Ausztriában, és apám ismerősénél voltunk pár napot. Elmentünk várost nézni, és előbb értünk vissza, mint a tulajok. Így a bátyám, a húgom és én, idióta táncikálásba kezdtünk unalom űzés gyanánt. Persze ezen kívül még ezer plusz egy vicces emlékem van. de ezek mind-mind a családom társaságában történtek.

Helyzetjelentés

Sziasztok! :)

Lenne pár info, amit meg szeretnék veletek osztani:

- Kedvet kaptam a kritika íráshoz, szóval, aki szeretné, hogy véleményt mondjak a történetéről, nyugodtan írjon nekem akár e-mail-ben, megjegyzésben, facebbok-on üzenetben, chat-en... :D

- Lassan, de biztosan kész vagyok az Üres szívek 1. fejezetével, szóval hamarosan kaptok egy nagyobb részletet belőle.

- A Gyilkos szemek 11. fejezete is jól halad.

- Szeptember elején vagy közepe táján lesz egy nyeremény játék, ahol az általam készített párna lesz a  nyeremény :'D

- Lassacskán sikerül összeszednem magam, szóval hamarosan az Egy titkokkal teli világból és az Egy szál vörös rózsából is lesz friss! :))

- És végül, de nem utolsó sorban, megnyitottam életem első könyvvéleményes blogját, ami még fejlesztés alatt áll, de ennek ellenére fel került az első kritika. :)) [Katt a képre]

A nyertes

Az Üres szívek című könyv lett a nyertes. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többit nem fogom megírni, csak az Üres szíveket publikálom a Gyilkos szemek után. :)

Premier időpontja: 2012. 09. 01.
Ismertető: Üres szívek
Heti egy fejezetet tervezek feltenni, és ebből sem fog felkerülni az összes rész. Remélem nem gond. :) Meg akarom mutatni egy bizonyos személynek, hogy igenis képes vagyok rá, és nekem is van esélyem a kiadásra!

Amúgy lesz olyan történet is, ami régebbi, átírom és annak az összes fejezetét felteszem majd blogba! :)

Szepy

Hírek

Köszöntöm kedves olvasóimat!

Az alábbi hírekkel tudok Önöknek szolgálni:

- A ,,Gyilkos szemek" című készülő regényemből már csak 3 fejezet fog felkerülni a blogra.

- Várom olyan önkéntesek jelentkezését, akikben megbízhatok, szívesen olvassák tovább a történetet és őszinte véleményt mondanak nekem.

- Még mindig tart a szavazás a következő online regényemmel kapcsolatban.

- Szeptember 1-én kezdem el publikálni a nyertes regényt.

- Felkerült a blogra a Gyilkos szemek következő fejezete. Kedvcsinálóként itt van egy kis részlet belőle:

,,- Egyáltalán hova megyünk? – kérdezte Nathe kíváncsian.

- Igaz, Liz azt írta a levélben, hogy keressük Mirrianát, de nem fecsérelhetjük a drága időnket arra, hogy egy ismeretlen személy után kutatunk. Jobb, ha egyenesen értük megyünk és megmentjük Őket.

- Ez kész öngyilkosság – szisszent fel Natheniel ingerülten.

- Viszont a legésszerűbb megoldás – vágott vissza Aurora, miközben dühös szemeket meresztett a fiúra.

Ahogy pillantásuk találkozott Aurorát egy megmagyarázhatatlan érzés fogta el. Képtelen volt másra figyelni, csakis a tengerkék szemekre." Tovább a teljes fejezethez....

 

Nos, köszönöm figyelmüket, hamarosan új hírekkel jelentkezek. 

A viszontlátásra! Vagy olvasásra? Áhh mindegy :D Sziasztok :))

Prológusok

Ahogy ígértem itt van a 3 prológus. :) Nyugodtan lehet véleményt mondani, a kulturált negatív kritikákat is elfogadom.:) Azokkal nincs semmi problémám. Hiszen a hibáiból tanul az ember. :) No akkor olvasásra fel, és válasszátok ki azt, amelyik a legszimpatikusabb számotokra!

1. Helyezett

Koponya-sziget - 1. A talizmán bűvöletében

Prológus

 

Fényképezőgépek villanása világította be a kis sikátort. Donald Williams mindent megtett azért, hogy kislányát megvédje a firkászok erőszakosságától. Saját testével takarta el a kamerák támadásától, miközben fogcsikorgatva várta, hogy a testőrök megérkezzenek.

Ő csak nyugodtan szeretett volna eltölteni egy délutánt a kislányával, de ezek a semmit sem tisztelő mocsadékok megtalálták Őket. Pedig a legnagyobb titokban hagyták el a házat, és nem túl ismert helyre mentek szórakozni.

Azt még elviselte, ha egyedül volt és úgy loholtak utána, de nem tűrte el, hogy Jasmine társaságában ilyet műveljenek. Tisztában volt azzal, hogy ez a munkájuk, viszont civilizáltabb módon is meg lehet oldani. Don szívesen egyeztet előre interjúkat, és profi módjára válaszol a kérdésekre. De nem akarja, hogy a lánya is belekeveredjen ebbe az őrült világba. Igaz nem védheti meg örökké, bár ennek ellenére már gondolkozott azon, hogy huszonnégy órás felügyeletet kap a kislány.

- Miért rejtegeti ennyire a gyerekét? Talán olyan csúnya, hogy szégyelli? – kérdezte gúnyosan az egyik firkász.

Dondald lélegzete elakadt dühében. Szíve szerint megütötte volna az előtte álló fancsali képű rohadékot, de nem tette. Ehelyett maga mögé pillantott és Jaz gyönyörű kék szemébe nézett. Hosszú barna haja aranyosan ölelte körbe szép arcát, ezáltal oly’ ártatlannak, sőt inkább angyalinak tűnt. A férfi elmosolyodott, majd büszke arckifejezéssel visszafordult az újságírókhoz.

- Tévedésben él uram! Jasmin túl szép ahhoz, hogy láthassa Őt. És ameddig csak tehetem megvédem a magafajta csúszómászóktól!

Még soha nem akadt ki ennyire, és jól tudta, hogy ebből nagy botrány lesz, de nem érdekelte. Egyedül csak azt számított, hogy megvédje a lánya becsületét. 

 2. Helyezett

Üres szívek

Prológus

Jocelyn nagy szemekkel meredt az osztályfőnökére az édesanyja mögül. Nem mert teljesen előbújni, félt attól, hogy valami rosszat mondanak rá. Az anyukája azt mondta neki, hogy az iskolában máshogy viselkednek majd vele, mint az óvodában, de nem mert hinni neki. A gyerekek olyan gonoszak, meg sem akarják Ő ismerni, egyedül a külseje és a hallgatag viselkedése az, ami foglalkoztatja Őket.

- Lyn, kérlek, ne csináld ezt! – sóhajtott fel türelmetlenül Antonia, miközben a csuklójánál fogva maga elé húzta a gyermeket. – Sajnálom Mr. Daniels, Jocelyn kissé félénk.

A férfi felvonta sötét szemöldökét, majd kedvesen elmosolyodott.

- Ez érhető, hiszen teljesen új közösségbe kerül - mondatát Antoniának címezte, de közben végig Lynt nézte. – Ne aggódj, nem lesz semmi baj! – Miközben a szavak elhagyták a száját, kezét a kislány felé nyújtotta.

Joselyn bizalmatlanul méregette az orra előtt lévő tenyeret.

Nem akart ott lenni, szíve szerint egészen hazáig futott volna, hogy Fürtös Kapitánnyal tölthesse a napoz. Fürtös - a sötétbarna mackó - megértette Őt, gúnyolódás, bántás és megvető kacaj nélkül hallgatta végig mondandóját. Mindenhova vele ment, még vásárolni is. De mikor reggel megkérdezte az anyukáját, hogy Fürtös is ott lehet-e vele az iskolában, Antonia nemet mondott.

A kislány szemébe könny szökött, és könyörtelenül folytak végig a sós cseppek aranyos arcán.

- Ne félj! – suttogta Mr. Daniels, miközben letörölte a könnyeket. – Itt senki sem fog bántani.

2. Helyezett

 Boszorkányvér - 1. Vámpírméreg

Prológus

A halál szaga keringett a levegőben, miközben Drion és csapata túlélők után kutattak. Reménytelen volt, hogy akár egy lélegző boszorkányt vagy varázslót is találnak a romok között. A pusztítás könyörtelen volt, senkinek sem kegyelmeztek. Barátok, ismerősök, családtagok vesztek oda a küzdelemben.

Ennek ellenére Drion bízott a sikeres küldetésben. Sőt minden reményét belevetette abba, hogy az unokája csak pár sérüléssel fekszik az egyik fa tövében. Átkozta magát, amiatt, hogy elengedte a többiekkel. Igaz, Ella már kiskorától foga jól bánt az erejével, viszont még tapasztalatlan volt. Rengeteg Mester van, akik játszi könnyedséggel le tudják győzni Őt.

- Kizárt, hogy életben van Drion! Nézz körül! Mindenütt vér, testrészek, halottak, lehetetlen, hogy pont Őt hagyták volna életben! – morogta Larissa, akinek már az indulás óta rossz előérzete volt.

Drion, már emelte volna a pálcáját, hogy végezzen a számára oly’ idegesítő némberrel, de egy halk nyöszörgés megállította a mozdulatban.

Mindenki a hang irányába kapta a fejét. A döbbenet hatására egy pillanatig egyikük sem volt képes megmozdulni.

Arabella mászott ki egy hullakupac alól, ruhája szakadt, testét súlyosabbnál súlyosabb sebek borították be. Nem ez volt a legmeglepőbb. Az aurája látható volt, viszont nem a megszokott fehér színben pompázott. Koromfekete ragyogás lengte körbe a lányt.

Drion tudta, hogy mi történt. Legszívesebben őrült őrjöngésbe kezdett volna, de tartotta magát.

Összeszorított fogakkal ment oda unokájához, majd egy könnyed mozdulattal kiszabadította a holtak csapdájából.

Ella könnyes szemmel nézett fel a férfira, majd halk fájó hangon beszélni kezdett.

- Megtettem, amit csak tudtam, de elbuktam. Nagyapa, én annyira sajnálom! Szégyent hoztam rád, és a családunkra. Túl erős volt, képtelen voltam kivédeni az átkot.

Drion becsukta a szemét, majd feltette a legfontosabb kérdést.

- Ki volt az?

Imádkozott azért, hogy Ella ne azt a nevet mondja ki, amire gondol. Ha sejtése beigazolódik, akkor nagy valószínűséggel mindennek vége.

Ella nem tudott rögtön válaszolni, alig maradt ereje, nem sok hiányzott ahhoz, hogy elveszítse az eszméletét. Mikor a lány megszólalt Drion minden hite szertefoszlott.

- Leticia – nyögte Arabella még utolsó erejével, majd átadta magát a megnyugtató sötétségnek.

Kérdések-Válaszok

Farkas Anita kérdéseire válaszoltam a Liebster Award keretein belül :) /Anita facebook oldala/

1.) Mit jelent számodra az írás?

Az írás mára már az életem részévé vált. Óvóhelyet ad a gondok elől, ellazít, ha ideges vagyok és reményt ad azzal kapcsolatban, hogy van még esély a jó győzelmére. Igazából megnyugvást jelent nekem.

2.) Melyik a kedvenc könyved, és miért?

Igazából nincs kedvenc könyvem. Több is szerepel a top 10 1. helyén.

3.) Bétázod-e valamelyik ismerősöd írását/írásait, és ha igen mi a véleményed róla?

Nem, sajnos nem. Pedig szívesen vállalkoznék erre a feladatra.

4.) Földünkön beköszöntött a Jégkorszak, és a világ összes országának kormánya felszólítja a lakosságot, hogy tüzeljen el mindent, ami éghető? Melyik az a könyv, amit inkább megfagynál, de nem hagynád, hogy a lángok martalékává váljon?

Őrült könyvrajongó lévén a jogi könyveken és az olvashatatlan regényeken kívül mindent megmentenék.

5.) Kitől vennél szívesen írás leckéket? (Lehet már nem élő író/írónő is.)

Ez egy nehéz kérdés, mert jó pár nevet fel tudnék sorolni, de megerőltetem magam és választok egyet. Ady Endre, tőle nagyon szívesen vennék írás leckéket. :)

6.) Mióta van blogod, és milyen célt szolgál?

2010. május 29-én nyitottam meg a legelső blogomat (Csak egy szó), amit arra használtam/használok, hogy megosszam a világgal a Szepy-féle Alkonyatot. Persze azóta már más történetekkel foglalkozó blogjaim is vannak.

7. Tudnál élni olyan világban, ahol nincsenek könyvek?

Kizárt dolog... Szerintem összeroppannék.

8.) Van-e olyan tevékenység pl.: sport, amelynek végzése közben ihletet kapsz az íráshoz?

Egy forró zuhany számomra iszonyatosan jó ihlet forrást jelent, emellett még a Hajógyárin vagy a Margit-szigeten történő séta is. :) Persze olykor már attól fejbe csap a múzsa, ha csak ülök az osztályteremben és nézek ki a fejemből. :D

9.) Ha hatalmadban állna feltámasztani három művész embert (pl.: írót, költőt, énekest, festőt stb. ), kiket hoznál vissza az életbe?

Michael Jackson, Munkácsy Mihály, Whitney Houston

10. Melyik ma is élő író és/vagy írónő regényeit filmesítenéd meg?

Vavyan Fable

11.) Melyik az a könyv, amit a világ összes kincséért sem olvasnál el még egyszer?

Władisław Stanisław Reymont: A vámpír