Jelenlegi státusz: 15 fejezet kész
Tervezett fejezet szám: 25+Epilógus
Tervek a történettel: Papíralapú könyvként viszontlátni.
Egy lány, aki tíz éven keresztül azt hitte, hogy teljesen normális…
Egy végzetes baleset, mely megváltoztatja a világról kialakult nézetét…
Az erő, amit egyetlen egy épeszű ember sem szeretne magának tudni…
Folytonos rettegés és bujkálás…
És egy fiú, aki roppant idegesítő, mégis hátborzongatóan vonzó…
Vajon sikerül Aurorának végig járnia azt az utat, melyet a nagykönyvben írtak meg neki, vagy kudarcot vall és mindent elveszt?
Ebből a könyvből megtudhatod a választ!
Fejezetek
(Katt a képre)
Prológus
Részlet:
,,A kislány remegő testtel várta az újabb csapást. Mostohaanyja nem is habozott, felemelte a kezét és Aurora felé lendítette. Az ütés hatására a lány lábai felmondták a szolgálatot, s a padlóra zuhant. Megpróbálta visszatartani fájdalmának jelét, de képtelen volt. A sós könnyek szép arcát mosták, ami dühítette Őt. Nem szerette, ha gyengének, vagy sebezhetőnek látják. Az édesanyja minden helyzetben erős volt, és soha nem látták sírni. Aurora olyan szeretett volna lenni, mint az anyja, de elbukott, hiszen a földön fekszik egy olyan nő előtt, akinek igazság szerint semmi köze hozzá és a testvéréhez.
2. Fejezet
3. Fejezet
4. Fejezet
5. Fejezet
6. Fejezet
7. Fejezet
8. Fejezet
9. Fejezet
10. Fejezet
,,A kislány remegő testtel várta az újabb csapást. Mostohaanyja nem is habozott, felemelte a kezét és Aurora felé lendítette. Az ütés hatására a lány lábai felmondták a szolgálatot, s a padlóra zuhant. Megpróbálta visszatartani fájdalmának jelét, de képtelen volt. A sós könnyek szép arcát mosták, ami dühítette Őt. Nem szerette, ha gyengének, vagy sebezhetőnek látják. Az édesanyja minden helyzetben erős volt, és soha nem látták sírni. Aurora olyan szeretett volna lenni, mint az anyja, de elbukott, hiszen a földön fekszik egy olyan nő előtt, akinek igazság szerint semmi köze hozzá és a testvéréhez.
Sophia a karjánál fogva rántotta fel a gyermeket és dühödten rángatni kezdte.
- Tudod, hogy miért kapod ezt? – kérdezte vékony, fülsértő hangján."
1. Fejezet
Részlet:
,,Az idő olykor hihetetlenül lassan tud telni, főleg, ha tanóráról van szó. Aurora unalmában, már kénytelen volt figyelni a tanár mondataira. Valamilyen okból kifolyólag semmihez nem volt kedve. Legszívesebben fogta volna magát és meg sem állt volna hazáig, de sajnos nem tehette ezt. Kénytelen volt egy helyben ülni, és csendben tűrni, hogy hihetetlenül nagy zagyvaságokkal tömi tele a fejét a helyettesítő tanár.
Mr. Felton, aki a történelmet tanította, lebetegedett, és emiatt az osztálynak el kellett viselnie Ms. Mack zagyvaságait, mi szerint manók, koboldok, tündérek és más hasonló lények szaladgálnak az erdők mélyén. Aurora mindig is nevetett a nő furcsa megnyilvánulásain, ahogy el akarta hitetni a gyerekekkel, hogy különleges lények is élnek a földön, kifejezetten humoros volt."
2. Fejezet
Részlet:
"Mrs. Black szemében olyan csillogást vélt felfedezni, mint annak a nőnek, akit egyszer álmában látott. De nem ez volt a legmegdöbbentőbb. Nem esett össze, mint előző áldozatai. Kitartóan nézte Aurora vörös íriszét, ami lassacskán visszanyerte eredeti színét. A fiatal lány teste remegett a rémülettől, szája kiszáradt, és csak halk nyöszörgő hangot volt képes kiadni. Akkor életében először tényleg, igazán megrémült.
– Theodor, Valery, jobb, ha haza viszitek Aurorát, nincs túl jó színben – szólalt meg a tanárnő, de nem vette le a pillantását a sokkos állapotban lévő lányról.,,
3. Fejezet
Részlet:
,,- Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy átkozott vezetéknév miért akasztotta ki ennyire – suttogta Aurora, miközben a kávéját kavargatta.
- A tegnap esti incidens óta nagyon furcsán viselkedik. Mondjuk az nem csoda, hogy kiakadt az irodalom órán történtek miatt, de ennyire még soha nem borult ki nála a bili – motyogta Valery fejcsóválva.
Theo csak hümmögött és a palacsintáját majszolgatta. Látszott rajta, hogy jobban érdekli az előtte tornyosuló étel, mint az anyja viselkedése. Persze aggódott a lelki állapota miatt, de „majd megnyugszik” alapon nem nagyon törődött vele."
4. Fejezet
Részlet:
,,Aurora döbbenten meredt a mellette álló fiúra. Nem akarta elhinni, hogy Liz ismeri az apját. Persze léteznek véletlenek, de nem gondolta volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe kerül. Nem azzal volt gondja, hogy Lisbeth hímnemű egyedeket is ismer, hanem az, hogy ez az illető annak a fiúnak az apja, akit nem kedvel túlzottan.
- Szerintem üljünk le és beszélgessünk, mert hát gondolom, lenne egy-két kérdésed Nathe – szólalt meg Liz, majd visszament a kanapéhoz."
5. Fejezet
Részlet:
,,- Figyelj Nathe, ezt talán nem nekünk kellene elmagyarázni – mondta Aurora immáron tiszta fejjel.
,,- Figyelj Nathe, ezt talán nem nekünk kellene elmagyarázni – mondta Aurora immáron tiszta fejjel.
Iszonyatosan mérges volt magára az elmúlt pár óra eseményei miatt. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy mi miatt gyengült el ilyen szinten. Jobb lett volna, ha otthon marad, bezárkózik a szobájába és pihen.
Mindenki elől képes volt eltitkolni, de ez a fiú másképp hatott rá, mint mások. Nem tudta, hogy miért, de le akarta küzdeni azt az érzést, ami ezt a lehetetlen viselkedést váltotta ki belőle.
6. Fejezet
Részlet:
,,Vak sötét volt. Az orromig se láttam, de ennek ellenére egyáltalán nem idegeskedtem. Sőt boldog voltam, mosolyogtam, és jó éreztem magam. Ezt pedig neki köszönhettem. Azzal, hogy mindenben mellettem áll, és határtalanul szeret a hibáim ellenére, visszahozott az életbe. Soha nem éreztem magam még ilyen kiegyensúlyozottnak. A lelki béke rám talált a szerelemmel együtt. Mostanra már nem is tudom megmondani, hogy anno miért is utáltam Őt annyira. Hiszen egy fantasztikus fiú, aki tökéletes számomra.
- Kicsim! – hallottam meg a hangját, és ugyanabban a pillanatban a villany is felkapcsolódott."
7. Fejezet
Részlet:
,,Csend, béke, nyugalom. Ez jellemezte Aurora ébredését, aminek kifejezetten örült. Rég volt már, hogy ilyen kipihentnek érezte magát reggel. Vidám mosollyal az arcán végezte el reggeli teendőit, és szinte ugrándozva ment le a lépcsőn. Hihetetlenül jól esett neki az éjszakai beszélgetés Kate-tel. Mintha azt a tonnányi súlyt, ami a vállát nyomta, egyszerűen csak levették volna. Megnyugodott a lelke, és ez felemelő érzés volt neki.
A nagy vigyorgás és nyugalom közepette az sem tűnt fel neki, hogy hatalmas csend honol az egész házban. Csak akkor jött rá, hogy valami nincs rendben, mikor meglátta az antik vázákat a földön, összetörve. A pánik pillanatok alatt eluralkodott a testén."
8. Fejezet
Részlet:
,,Nem bírta tovább, muszáj volt elmenekülnie. Túlságosan fojtogató volt a többiek jelenléte. Ezen kívül pedig nem akarta, hogy tudomást szerezzenek arról, hogy igazából szinte ripityára tört a lelke. Képtelen volt belegondolni abba, hogy elvesztheti azokat az embereket, akikért akár izzó vastömeg közé is benyúlna. A családjáról volt szó, úgyhogy nem számított neki a saját testi épsége. Mindenre képes lett volna csak azért, hogy kiszabadítsa Őket.
Miközben ott ült az ágyán nem volt több egy kétségbeesett lánynál. Egy kislány, aki úgy érezte, hogy egyedül van, és egymagának kell végigcsinálnia az egészet."
9. Fejezet
Részlet:
,,- Valery, szerinted a sminkkészletedre mikor lesz szükséged? – kérdezte Aurora felvont szemöldökkel.
Ő már rég kész volt a pakolással, így átment Valery-hez azzal a céllal, hogy segít neki. De ahogy belépett az ajtón rájött, hogy az unokatestvérének nincs szüksége másik két kézre, tökéletesen megoldotta, hogy úgy pakoljon, mintha szuper gyorsasággal rendelkezne.
Val vállat vont, és folytatta a pakolászást.
Aurora a szoba másikvégében lévő halványrózsaszín babzsák fotelban üldögélt. Keresztbe tett lábakkal, figyelte unokanővérét, aki a feleslegesebbnél feleslegesebb holmikat tette bele a táskájába. Magában morgolódott, nem akart összekapni vele. Val egyszerűen nem fogja fel, hogy nem egy nyaralásról van szó, hanem életveszélyes mentőakcióról.
Egyik szemöldöke hirtelen a magasba emelkedett, ahogy észrevette Valery kezében lévő bikinit."
10. Fejezet
Részlet:
,,Ágak csapódtak az arcukba, tüskék karmolták érzékeny bőrüket, kiálló gyökerek rugdosták bokájukat. De megérte a szenvedést. Minden esés, vérző seb, erős ütés hirtelenen a feledés homályába veszett, ugyanis mikor kiszabadultak a bokortenger fogságából lehengerlő látvány fogadta Őket. Gyönyörű egészséges fű lengedezett, csodálatos színesebbnél színesebb vadvirágokkal fűszerezve. A rét másik végében egy sziklafal húzódott, ahol bűntudat nélkül le tudtak táborozni. Nem volt túl nagy hely, és az ég is jól látható volt, de Aurora érezte, hogy amíg a tisztáson tartózkodnak, nem lesz semmi baj. Teljes biztonságban voltak."
Részlet:
,,Ágak csapódtak az arcukba, tüskék karmolták érzékeny bőrüket, kiálló gyökerek rugdosták bokájukat. De megérte a szenvedést. Minden esés, vérző seb, erős ütés hirtelenen a feledés homályába veszett, ugyanis mikor kiszabadultak a bokortenger fogságából lehengerlő látvány fogadta Őket. Gyönyörű egészséges fű lengedezett, csodálatos színesebbnél színesebb vadvirágokkal fűszerezve. A rét másik végében egy sziklafal húzódott, ahol bűntudat nélkül le tudtak táborozni. Nem volt túl nagy hely, és az ég is jól látható volt, de Aurora érezte, hogy amíg a tisztáson tartózkodnak, nem lesz semmi baj. Teljes biztonságban voltak."
11. fejezet
Részlet:
,,Az idő, mintha megállt volna. Aurora hallgatta a saját szívverését, miközben azért rimánkodott, hogy józan esze hazataláljon.
Hiába a sok erőfeszítés, legbelül úgy vágyott Nathe ajkaira, mint éhező egy falat kenyérre. Nem értette a helyzetet. Fogalma sem volt arról, hogy mégis miért érzi ezt. Hiszen csak egy fiúról van szó, aki képesség nélküli Kurioz utód, semmit sem ér, hasznát sem tudják venni az esetleges csatában. Csak hátráltatja Őket, koloncnak van a nyakukon. Olyan, mintha egy lajhár szegődne társnak vadászat közben egy oroszlán mellé."
12. fejezet
"Nagy szemekkel figyelte az előtte haladó két személyt, miközben fülét hegyezte annak reményében, hogy sikérül elcsípnie, akár csak egy apró részletet a beszélgetésükből. Hihetetlenül idegesítette, hogy Nathe és Val csak pár centire haladva egymástól csevegtek. Fogalma sem volt arról, hogy mi miatt volt ez.
- Féltékeny vagy - szólalt meg halkan Theo.
- Tessék? - nyíltak tágra Aurora szemei a döbbenettől.
- Jól hallottad. Iszonyatosan zavar, hogy Valery olyan közel van hozzá és láthatólag elég bizalmasan beszélgetnek, szóval kizárt, hogy az időjárás a téma. Amúgy, ha jól látom sárgulsz is az irigységtől - tapintott rá a lényegre a fiú."
