2014. május 28., szerda

Látni kell, nem csak nézni... - Párizsi mumus!


Tökéletesen ábrázolja az emberi kegyetlenséget... Amit nem ismerünk, attól rögtön félni kell.... Pedig csak a dolgok mögé kellene pillantani, és megláthatnánk az igazi csodát. 
Nagyon tanulságos mese, ajánlom mindenkinek!

2014. május 11., vasárnap

Lelkem szavai - 03.09. 18:02

Emlékeztetőül: 03.09. 17:36


Nem kérdeztem azóta semmit. Nem akarom hallani a hazugságait.
Tom… él…
Nem tudom, egyszerűen képtelen vagyok elhinni ezt. Már rég jelentkezett volna, ha minden rendben lett volna. Nem hagyta volna, hogy ennyi ideig szenvedjek. Túlságosan is szeretett ahhoz… Vagyis ezt mondta. Nem olyan biztos, hogy ez igaz. Én már a múltunkban is kételkedek. Az érintései, a csókjai, szerelmes szavai, gyengéd pillantásai csak egy ügyesen eltervezett színjáték részei voltak? A közös jövőnk tervezgetése, csak egy ügyesen kitervelt álca volt?
- Kérlek, ne gyárts összeesküvés elméleteket! Tom életben van és szeret téged.
- Honnan…? – kezdtem, de Kristen félbeszakított.
- Gondolatolvasó is vagyok – közölte váll rándítva. – Na jó, igazából az arcodra volt írva – nevetett fel.
Éreztem, ahogy minden vér kifut az arcomból, majd hirtelen bíborvörössé változik.
- Ugyan, ne légy zavarban! – mosolygott rám kedvesen. – Nem fogok árulkodni Thomasnak.
- Köszönöm – dadogtam zavartan.
Válaszképpen a visszapillantóból rám kacsintott.
Nagyjából félóra út után egy lehajtóhoz értünk, ahol félre állt, és bűnbánó arckifejezéssel nézett rám.
- Sajnálom, de a biztonság kedvéért megint ki kell ütnöm. Még nincs levédve az elméd.
- Hogy mi? Várj!

D nem várt. A következő pillanatban a világ elsötétült előttem.