Kellett már egy bejegyzés

Sziasztok!

Mint láthatjátok új kinézet van :) Nekem valahogy jobban tetszik, mint a régi :)

A Gyilkos szemekről annyi információval tudok szolgálni, hogy lassacskán, de haladok. Már minden vágyam, hogy az utolsó pár fejezetet írhassam. :D Majd idővel megtudjátok, hogy miért, addig pedig megtartom magamnak. :) Remélem azért majd a jövőben valamikor ott csücsülhet a polcomon könyv formájában. :)

Az Üres szívek 9. fejezete nem rég került fel, amit ezen a linken találtok: 9. fejezet (Ne tartsátok magatokban a véleményeteket, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolok.)

Már csak hat fejezet fog felkerülni belőle. Remélem eddig tetszik a történet nektek :) Én nagyon szeretem, és sokszor tényleg úgy érzem magam, mint Lyn :)

Az Üres szívek után pedig még fogalmam sincs, hogy mit olvashattok majd. lehet, hogy a Koponya-szigetet, vagy a Boszorkányvért. Majd még eldől :)
Most hirtelen így ennyi lenne :)
Puszi, Szepy

Lelkem szavai - 03.09. 17:36

Emlékeztetőül: 03.07 18:10

Mikor magamhoz tértem fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Csak annyi jutott el a tudatomig, hogy valószínűleg egy kocsi hátsó ülésén fekszem, és a jármű mozgásban van. Megszólalni képtelen voltam. Torkom száraz volt, ajkaim kicserepesedtek, és hirtelen sírhatnékom támadt. Fogalmam sincs, hogy mi késztetett erre, de bőgni akartam, hangosan és zavartalanul.

De tartottam magam, nem viselkedtem egy öt éves kisgyerek módjára. Bár tényleg nagyon csábító volt a gondolat.

- Végre felébredtél – hallottam meg egy ismerős hangot.

- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem rekedtesen.

Nyelni akartam, de nem volt mit, emiatt pedig hányingerem támadt. Óvatosan felültem, majd köhögni kezdtem, és képtelen voltam abbahagyni. Levegő nehezen jutott el a tüdőmig, és egy csepp nyál sem termelődött a számba.

- Tessék – nyújtott felém egy buborékmentes ásványvizes üveget a lány, akinek még a nevét sem tudtam.

- Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? Hova viszel? Miért kaptam egy beszélő levelet a halott vőlegényemtől? – kérdeztem kétségbeesetten miután kiittam legalább az üveg felét.

A lány vett egy mély levegőt, majd szép sorjában válaszolni kezdett.

- Kristen, Tom legjobb barátjának a húga. Éppenséggel megmentem az életedet. Egy helyre, ahol biztonságban leszel. Mert nem éppen olyan világban élsz, amit megszoktál. Tom él és virul. Majd Ő elmagyarázza a többit, mert nem érzek arra jogot, hogy én adjak magyarázatot mindenre. Még pár óra és oda érünk, addig bírd ki kérdések nélkül. Ha éhes vagy, vagy esetleg más dolgod lenne rögtön szólj!

Tom életben van… Mi az, hogy életben van? Neki halottnak kellene lennie! Meghalt, tudom, hogy meghalt. Már beletörődtem. Igaz, iszonyatosan hiányzik, de rohadt sok időbe telt, mire viszonylag el tudtam fogadni a halálát. Miért teszik ezt velem? Miért nem lehetett rögtön az nap szólni? Hacsak…

- Ez egy kurva nagy vicc akar lenni, ugye? – kérdeztem hisztérikus hangon. – Csak azaz idióta testvérem rendezhette meg. Hol a kamera? Mennyit fizetett neked Alison?

- Alison? Ő ki? – kérdezte őszinte kíváncsisággal. – Amúgy tájékoztatlak, hogy ez nem átverés. A vőlegényed tényleg életben van. Soha nem viccelnék ilyen komoly dologgal.

- De miért most? Miért nem tudta előbb közölni, hogy rohadtul az élők sorait szépíti még, és nem két méterrel a föld alatt sorvad?

Nem bírtam tovább. Utat engedtem a könnyeimnek, melyeket kétségbeesésem jeleként könyveltem el.

- Sajnálom, erre én nem tudok válaszolni.

- Na persze – morogtam az orrom alatt. – Kérlek, álljunk meg egy benzinkútnál.

A nap képe

Év végi összefoglaló

Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy tervek 2013-ra:
- Gyilkos szemek befejezése.
- Üres szívek befejezése.
- Koponya-sziget és Boszorkányvér online közlése.
- Gyilkos szemek felkészítése a kiadásra. *Kérlekkérlekkérlek*
- Álomból valóság befejezése
- A vágy hatalma befejezése
- Lelkem szavai folyatása
- Nyeremény játék indítása a facebook oldalon.
- Novellaíró verseny indítása.
- Elérni az 1000 főt a hivatalos oldalon. :D
- Minimum 90%-os szintvizsga.
- Év végén min. 4,5-ös átlag.
- Fantasztikus nyár!
- Felejthetetlen 18. születésnap :)
És persze még sok mindent tervezek, lusta vagyok leírni :D

2012 pedig nem szeretném összefoglalni, mert örülök, hogy vége van ennek az évnek. Túl sok rossz dolog van mögöttem...

Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek! :)

A vágy hatalma - 1. fejezet

Vágyakozó pillantást küldtem Michael felé. Ő észre sem vesz engem. Mondjuk, miért venne észre, mikor Ő a suli legdögösebb pasija, nem mellesleg végzős, a bátyám legjobb barátja, a focicsapat kapitánya, osztály első, diák elnök, én pedig egy jelentéktelen kis elsős vagyok? Minden lány róla álmodik, szóval esélyem sincs. Hirtelen felém nézett, és a pillantásunk találkozott. A lélegzetem is elakadt, és zavartan fordítottam el a fejem. Még soha nem nézett rám. Vagyis, így nem. Szinte elvesztem azokban a sötétbarna szemekben. Nem éreztem még ilyet, nem is csoda, mivel nincs túl sok élettapasztalatom. Én még szűz vagyok, az osztálytársaimmal ellentétben.

- Hé, Jaz, Michael téged bámul - vigyorodott el Emma én pedig fülig vörösödtem.

- Ne nézzétek már olyan feltűnően - nyögtem kétségbeesetten.

- Ilyen a tekintete, amikor új kiszemeltje van - motyogta Charlotte.

Charlotte igazság szerint tizedikes lenne, de tavaly év végén megbukott és nem ment el a pótvizsgára. Az iskola minden zugát, és az összes diákot ismeri, ha valamit meg szeretnél tudni, csak Őt kell kérdezni. A lányok hirtelen rám néztek én pedig ha lehetséges még jobban elpirultam. Azok a kaján vigyorok semmi jót nem ígértek, szóval fogtam magam, és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem az ebédlőből. sajnos még volt egy órám, szóval a terem felé vettem az irányt. Olyan hülyék tudnak néha lenni a csajok! Van egy olyan érzésem, hogy nem épp szép dolgokra gondoltak. De hogy juthat az eszükbe ilyen? Én és Michael? Ugyan már! Jasline Parks vagyok, egy nagy Lúzer. Igen nagybetűvel. Hirtelen valaki elkapta a kezem és behúzott a legközelebbi osztályterembe. Kulcsra zárta az ajtót, majd felém fordult egy édes mosoly kíséretében. Nyeltem egyet és hátráltam pár lépést.

- Mit szeretnél? - kérdeztem remegő hangon.

Elgondolkozott, majd egy széles vigyor kíséretében válaszolt.

- Téged.

Nagyokat pislogtam és egyszerűen nem tudtam felfogni az információt. Közelebb lépett, mire én automatikusan hátráltam. Sajnos neki ütköztem a tanári asztalnak, Ő pedig gyorsan kihasználta az alkalmat és teljes testével hozzám simult.

- Miért olyan nehéz elhinni, hogy tetszel nekem?- kérdezte miközben orra hegyével az arcomat cirógatta.

- Mert...mert te a suli legjobb pasija, és egyben a bátyám legjobb haverja is vagy - nyögtem elfúló hangon.

- Akarlak - morogta, majd a fenekemnél fogva felültetett az asztalra és hevesen csókolni kezdett.

Belenyögtem a csókba, mikor megéreztem feszülő férfiasságát nadrágon keresztül. Jól tudtam, hogy ez nem helyes, és nekünk nem szabadna ezt tennünk, de képtelen voltam nem viszonozni az édes játékát. Pont ugyan olyan hevesen csókoltam, mint ahogy Ő engem. Beletúrtam sötétbarna hajába, és a másik kezemmel átöleltem a nyakát, majd közelebb húztam magamhoz.

- Nem szabad - lihegtem, amikor nagy nehezen elhúzódtam tőle.

- Kit érdekel? - kérdezte, miközben végig simított a melleimen.

- Michael, kérlek, ne - suttogtam.

- Nem érdekel, az idióta szöveged arról, hogy túl fiatal vagy. Tudom, hogy te is akarod, talán jobban, mint én. Különben is, Josh örülne, ha mi ketten összejönnénk - lehelte, majd a nyakamat kezdte kényeztetni édes csókjaival.

Már majdnem elgyengültem, mikor eszembe jutott Amanda arckifejezése, mikor nyilvánosan dobta Őt Michael. Velem is megteheti, sőt, miután kielégítette a vágyait félre dobhat, mint egy szakadt rongyot. Bármi megtörténhet, és én nem akarok, és nem is fogok kockáztatni. Eltoltam magamtól, majd elfordultam tőle és leugrottam az asztalról. Küldtem felé egy szemrehányó pillantást, majd kimentem volna az osztályteremből, ha az nem lett volna bezárva. Hátulról átölelte a derekamat és szorosan magához húzott.

- Ki engedlek, ha itt és most... - de nem tudta befejezni, mert félbeszakítottam.

- Mit csinálok? Leszoplak? Ugyan Michael, te sem lehetsz ennyire szánalmas - morogtam, majd kiszakítottam magam az öleléséből és elvettem tőle a kulcsot.

Miért van neki minden teremhez kulcsa?- kérdeztem magamban, miközben kinyitottam az ajtót és szinte futva mentem az utolsó órámra.

Egész órán Mike-on és a furcsa viselkedésén gondolkoztam. Én is csak egy lennék a sok közül, szóval ne is próbálkozzon többet nálam. Azt hiszem, hogy ezt véletlenül meg is fogom említeni Josh-nak. Nem érdekel, hogy emiatt tönkre megy a barátságuk, de ez már pofátlanság. Miért pont engem akar most? Ott van legalább hatszáz lány, és pont engem kellett kiszúrnia? Szemétség! Mindig is tudtam, hogy ilyen szemét, de én is csak lányból vagyok, szóval álmodoztam arról, hogy én és Ő... Hirtelen rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. Még szerencse, hogy reggel lehalkítottam. Elő vettem a mobilt, és elolvastam az sms-t.

,,Csajszi, bocsi, de anyáékkal elmentünk a főiskola miatt és csak hétfőn jövünk haza. Megkértem az egyik haveromat, hogy aludjon ott a hétvégén, szóval nyugi nem leszel egyedül. Vigyázz magadra, Josh.”

Miért nem mehettem én is velük? Ez nem ér! Mikor kicsöngettek, összepakoltam a cuccomat, majd kimentem a suli elé. Bepattantam Charlotte BMW-jébe, majd vártam, hogy indítson.

- Mi történt? - kérdezte kíváncsian, mikor már az úron száguldoztunk.

- Michael, meg akart dugni - válaszoltam társalgó hangnemben.

Hirtelen beletaposott a fékbe én pedig majdnem lefejeltem a kesztyűtartót.

- Hogy mi? - kérdezte pár oktávval magasabb hangon.

- Jól hallottad - szusszantottam idegesen. - Behúzott a 203-as terembe és ott helyben el akarta venni a szüzességem.

- Atya Úr Isten! - makogtak tágra nyílt szemekkel. - Mi ugyan arra a pasira gondolunk?

- Igen - bólintottam.

- És te mit csináltál?

Újra indított, én meg mesélni kezdtem. Minden szóról-szóra el kellett mondanom, mert a kisasszony tudni akarta a szaftos részleteket. Mikor végeztem már a házunk előtt álltunk, és vártam, hogy Charlotte kitörjön. Három...kettő...egy...

- Micsoda? Te normális vagy? Visszautasítottad Michael James Turnert? - sipította és kikerekedett szemekkel meredt rám.

Kiszálltam a kocsiból, majd egy kedves mosoly kíséretében így szóltam:

- Igen.

Becsuktam az ajtót ezután pedig rögtön bementem a házba. Mivel anyáék a szomszédos államba mentek jó hosszú hétvégének nézek, vagyis nézünk elébe. Kíváncsi vagyok, hogy Josh kit kért meg arra a lehetetlen feladatra, hogy vigyázzon rám. Feltrappoltam a szobámba, majd ledobtam a táskámat és gyorsan átöltöztem. Egy picsa gatyát és egy trikót vettem fel. Ha Joshnak van valamennyi esze, akkor Suzy-nak szólt. Ha ide csábította valamelyik nyomorék haverját én esküszöm, hogy kiherélem. Leszáguldottam a lépcsőn, majd egyenesen a konyhába mentem. Igaz, hogy nem rég volt ebéd, de ehetetlen volt a kaja. Már éppen kivettem volna a hűtőből a kedvenc kínai kajámat, mikor valaki csöngetett. Szitkozódva mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam és a döbbenettől a szám is tátva maradt.

- Mit keresel itt? - kérdeztem ingerülten.

- Te is hiányoztál édes, látom már vártál - nézett végig rajtam, és felvillantott egy perverz vigyort.

- Anyád! - sziszegtem mérgesen, majd be akartam csukni az ajtót, de ő nem hagyta.

- Ha tudni akarod, én vigyázok rád a hétvégén. Nagyon örültem annak, hogy Josh engem kért meg, főleg az után, ami a suliban történt - mormolta, miközben könnyedén félre tolt az útból, és engedély nélkül bejött a házamba.

Fogcsikorgatva néztem, ahogy leveszi a cipőjét és kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, majd bekapcsolja a tévét.

- Takarodj innen, de perverz disznó! - csattantam fel idegesen.

- Egy órát adok neked, nem többet.

- Nem hiszem el, hogy pár órával ezelőtt még rólad álmodoztam. Még szerencse, hogy rájöttem, hogy te nem vagy több mint egy szex-mániás barom! - sziszegtem mérgesen, majd fogtam magam és betrappoltam a konyhába.

Előpakoltam az ebédemet, majd duzzogva enni kezdtem. Muszáj tennem valamit annak érdekében, hogy lelépjen. Nincs kedvem egész hétvégén előle bujkálni. Nem értem, hogy hirtelen mi ez a nagy érdeklődés irántam. Beszélnem kellene Josh-sal, talán Ő tud valamit.

Mivel a telefonom a szobámban volt kénytelen voltam a vezetékest használni. Gyorsan bepötyögtem bátyám telefonszámát, majd vártam, hogy felvegye azt a nyomorult készüléket.

- Igen? - hallottam meg vidám hangját.

- Választhat! Vagy kasztrálva leszel, vagy elküldöd innen ezt az idiótát - morogtam köszönés helyett.

- Most meg mi bajod van? Hiszen Mike, normális gyerek és még tetszel is neki.

- Te ezt tudtad? Miért nem figyelmeztettél?- sipítottam teljesen kikelve magamból.

- Miért kellett volna?

- Le akar fektetni, szerintem ez elég indok - mondtam fogcsikorgatva.

- Na azért ne túlozzunk, mondjuk nekem is mondta már. De nem értem, hogy mi bajod van. Minden lány oda meg vissza van érte és te vagy az a szerencsés, akit ki választott a sok közül - hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Kurva szerencsés vagyok - forgattam meg a szemem - Nem Josh, én ezt nem akarom!

- Sajnálom csajszi, de másnak meg nem tudok szólni.

- Utállak - mondtam, majd választ sem várva lecsaptam a kagylót.

Meg kellett támaszkodnom a konyhapultba, különben biztos, hogy a padlón kötöttem volna ki. Ennél nagyobb szemétség nincs a világon. Még szerencse, hogy Michael felnyitotta a szemem saját magával kapcsolatban. Még a végén valami ostobaságot csináltam volna, ha nem jövök rá, hogy egy paraszt.

Hirtelen valaki az egyik kezével átölelte a derekamat és szorosan magához húzott, míg a másik kezével betapasztotta a számat nehogy felsikítsak.

- A düh könnyedén átcsaphat szenvedélybe. Hiába küzdesz, hiába ellenkezel, egyetlen egy pillanat kell, mikor nem koncentrálsz eléggé, és ledöntöm a falat, melyet az akaraterőddel építettél. Tudom, hogy te is akarod, hiába mondasz bármit a testi reakcióid mindent elárulnak - suttogta a fülembe lágy hangján, majd belecsókolt a nyakamba és akkor bennem minden ellenállás megszűnt.

Lelkem szavai - 03.07. 18:10

Képtelenségnek tartom ezt az egészet, mégis megtettem, amit kért.

Miután magamhoz tértem – fogalmam sincs, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen – bezárkóztam, majd fogtam a kedvenc Lonsdale-es táskámat és minden szükséges dolgot eltettem.

Ezután pedig vártam, nem tudtam mást tenni.

A percek óráknak tűntek. Idegeim pattanásig feszültek a türelmetlenségemnek köszönhetően. De képtelen voltam lenyugodni. Az ember ilyen helyzetben egyáltalán nyugodt tudna maradni?

Kapok egy rejtélyes levelet, ami a halott – vagy csak halottnak hitt – vőlegényem hangján kezd el beszélni hozzám, miközben az orrom előtt lebeg. És közli velem, hogy veszélyben vagyok, Ő él és virul, és egy idegent küld értem, aki elvisz hozzá. Ez Őrület!

Pillantásom az órára tévedt és döbbenten vettem észre, hogy már kilenc óra is elmúlt.

Éppen feladtam volna a várakozást és indultam volna zuhanyozni, mikor valaki háromszor kopogott az ajtón. Ijedtemben majdnem felsikítottam, de szerencsére, még időben erőt vettem magamon.

Hangosan dübörgő szívvel sétáltam az ajtóhoz, majd miután vettem egy mély levegőt kezemet a kilincsre csúsztattam, és talán a kelleténél lassabban nyitottam ki.

Az ajtó túloldalán egy nálam legalább egy fejjel alacsonyabb szőke bombázó állt.

Még mielőtt jobban szemügyre vehettem volna halkan megszólalt.

- Ne vágj ilyen ijedt képet – pillantott ki fekete napszemüvege mögül. – Tom küldött, szóval ne félj.

Képtelen voltam bármit is kinyögni.

- Oké, akkor most ezt a te érdekedben teszem, szóval ne fejezz le, mikor felébredsz – sóhajtott fel türelmetlenül, miközben tenyerével lehelet finoman végigsimított arcomon.

- Mi a… - de mielőtt befejezhettem volna minden elsötétült körülöttem.

Lelkem szavai - 03.07.

Tegnap nem csináltam mást csak ültem a fotelban, és gyilkoltam magam.

Hihetetlen, hogy milyen mazochista tudok lenni.

Na, de most nem ez a lényeg… Kaptam egy levelet. Persze nem az a furcsa, hogy kaptam egy levelet, hanem, hogy még meg sem változtattam a levelezési címemet, és emellett még elég furcsa a boríték. Csak a nevem áll rajta fehér betűkkel és maga a papír koromfekete.

Nem merem kinyitni. Mi van, ha valamiféle levélbomba? Ki akar megölni? És miért?

Félórával később…

Na jó, azt hiszem, hogy mégis ráveszem magam a kinyitásra. Mi van, hogyha valami fontos dolgot írtak bele?

Vettem egy mély levegőt és éppen elkezdtem volna kinyitni, mikor az ijesztő tárgy kicsusszant a kezeim közül és ott lebegett az orrom előtt. Ennek köszönhetően szívroham közeli állapotba kerültem. De, ami ezután következett, még jobban sokkolt.

Megszólalt…

Az Ő hangján…

- Andy, most nagyon figyelj rám! Veszélyben vagy, vadásznak rád. Amit teheted zárj be minden ajtót és ablakot, majd pakold össze a létfontosságú cuccaidat, ezután pedig várj. Érted küldök valakit. Csak akkor nyiss ajtót, ha az illető háromszor kopog. Kérlek, hidd el, amit hallasz! Jól tudom, hogy ez az egész képtelenségnek, sőt őrültségnek hangzik, de élek, és te nem hallucinálsz. Hamarosan találkozunk Kicsim! Szeretlek!

Még végignéztem, ahogy a boríték visszacsusszan a kezeim közé, de ezt követően minden elsötétült körülöttem Azt hiszem elájultam.