2015. február 16., hétfő

Szepy kimondja... ~ Könyvértékelés: Kristin Cashore - A garabonc

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni. Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pó herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. Nem számít arra, hogy Pó a barátja lesz. Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül... 


 A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.


Itt és most leszögezném, hogy véleményem szerint ezerszer jobb, mint az Alkonyat!
Legelőször akkor találkoztam a könyvel, mikor elküldtem a húgomat a könyvtárba, hogy hozzon Vörös pöttyös könyveket.
A borítójába rögtön beleszerettem. Tökéletesen passzol a történethez, figyelemfelkeltő, és szép is egyben.
Maga a történet teljesen magával ragadott. Bár az elején csak összevont szemöldökkel olvastam az érdekes elnevezéseket látva, de idővel hozzászoktam, sőt megtetszettek!
A karakterek és a világ kidolgozásába nem tudok belekötni. Minden érthető, talán még azt is mondanám, hogy hihető. Szinte érzem, hogy ott vagyok, ott lovagolok a hősökkel együtt.
Kifejezetten tetszett, hogy Katsa szemszögéből olvashattuk, és érezhettük át, hogy mennyi kérdés lengi körbe a lányt. Igaz a garabonciája miatt különleges, mégis egy egyszerű lány, akinek ugyanúgy szüksége van egy társra. Pongor kifejezetten illik hozzá. Türelmes a lánnyal, képes megvárni a döntését, és meg is érti az őrlődését.
Közös utazásukat körömrágás nélkül nem bírhatjuk ki. A két fiatal összhangja - persze ez Pongor garabonciájának is köszönhető - egyszerűen lenyűgöző.
Egy olyan rész volt, mikor majdnem kidobtam az ablakon a könyvet, de szerencsére később valamilyen szinten megoldódtak a dolgok. :)
Olvasás közben sírtam, nevettem, mosolyogtam, elgondolkozó képet vágtam, féltem, izgultam, és úgy érzem, hogy ezek mind kellenek, ahhoz, hogy egy könyvre azt mondhassam, hogy fantasztikus!
Mindenkinek bátram ajánlom, olvassátok el, megéri!

Történet: 5/6

Borító: Imádom! Egyik kedvenc borítom.

Kedvenc karakterek: Pongor és Katsa

Legellenszenvesebb karakterek: Randa és Lekk

Kifejezetten tetszett: Minden!

Ami nem tetszett: -

Ott van-e a polcomon: Igen

2015. január 1., csütörtök

Új év, új kezdet, új lehetőségek

Szóval ismételten eltelt egy év. 
Mi is történt tavaly?
Elballagtam, megszereztem a szakmámat, nekiálltam az érettséginek.... És befejeztem a Gyilkos szemeket. Amit el is küldtem az Aranymosás pályázatra, két órával a határidő lejárta előtt. Jellemző, mindent az utolsó pillanatra hagyok. :D
Most jön a hosszú várakozás, körömrágás, aztán majd kiderül, hogy ítélkeznek a gyermekem felett. Nincs veszteni valóm. Két esélyes a dolog. Vagy igen, vagy nem. Muszáj elterelnem a figyelmemet így megpróbálom kicsit összeszedni magam. Előveszem a régi online történeteimet és neki esek a folytatásuknak. :) 
Addig is kis körömrágás, vakarózás, nyelvrágás stb. :D


2014. augusztus 17., vasárnap

Látni kell, nem csak nézni... ~ Búcsú Robin Williamstől

Igaz, csak egy perces búcsúvideó, de az én hátamon a hideg futkosott és a sírás fojtogatott. A legnagyobbak közé tartozott! Nyugodjon békében! “Ne bánkódjatok. Az élet elmúlik. Ha bármikor szomorúak lesztek, pillantsatok fel a nyári égboltra, amikor csillagok ívelik át a bársonyos éjszakát, és amikor hullócsillag villan át a feketeségen, az éjszakát nappalra váltva, kívánjatok valamit. Gondoljatok rám. Tegyétek látványossá az életeteket. Én tudom, hogy megtettem."

2014. június 7., szombat

Igényes Blogregények Online

Az „Igényes Blogregények Online” egy új kezdeményezés, amely tehetséges, de kevésbé ismert írópalánták és bloggerek köré szerveződik. Célunk, hogy jó, élvezhető, szórakoztató és teljes regényeket prezentáljunk az olvasók elé, akik a bloggerek véleménye után eldöntik, szeretnének-e a történet részesei lenni. Az igazat írva ajánlunk, vagy nem ajánlunk olvasásra egy regényt. Bővebben a Facebookon informálódhattok a kezdeményezésről, és kérdéseitekre is ott válaszolunk. A bejegyzés végén, a Rafflecopter dobozban megtaláljátok az oldalunkra navigáló hivatkozást!
Az első, és egyben indító regény, amelyet bloggereink bemutatnak, a Búcsúzóul örökké címet viseli.
„Blanka egy idős asszony, aki macskájával és egy Miguel nevű háztartási robottal él együtt. Egészen addig magányosan telnek a napjai, míg egyetlen unokája meg nem látogatja. Sokat mesél neki, leginkább a múltjáról, naplójáról, eltemetett emlékeiről és érzelmeiről.
Blanka egy fiatal, összezavarodott nő, aki keresi önmagát, a nevetést, a szerelmét. Mindent elveszíthet egy pillanat alatt – vagy már sokkal hamarabb elkezdett összezuhanni a világa?
Blanka egy tizenöt éves győri lány, aki most kezdi a gimnáziumot. Befolyásolható, éretlen és tisztalelkű. Makulátlan, akár az első szerelem véglegessége...
Egy élet regénye ez.”
A történet első fejezetének megjelenése: 2014. június 23.
A regény elérhetősége: www.nilla-2.blogspot.com

Szepy szeret olvasni, így Szepy le is csapott a lehetőségre, amint alkalma nyílt rá. :D

Szepy és Stefi véleménye:

Nos… nos… nos… Hol is kezdjem? Talán a legelején. Igen ez a legjobb megoldás.
Mindig is tetszett Erika stílusa, nagyon jól bánik a szavakkal és persze most sem okozott csalódást. A történet szálát nagyon jól vitte, profi módjára vezette Blanka gondolatait.
Igaz az első pár oldal nem fogott meg olyan szinten, de ahogy tovább haladtam egyre jobban magával ragadott a történet.
Mikor az elején olvashattuk, hogy Blanka éppen az iskolakezdés előtt áll rögtön beugrott, amikor öt évvel ezelőtt átléptem a középiskola kapuját. Teljes mértékben átéreztem a helyzetet. Borzalmas tud lenni, mikor bemegy az ember egy olyan terembe, ahol huszonkilenc főből senkit sem ismer.
Néha nagyon is úgy éreztem, hogy rólam szól a történet. Oltalmazó, dilis báty, tökéletes édesanya… Már csak egy húgi kellett volna Blankának és akkor totálisan Én. :D
Ez tényleg az élet. Valósághű karakterekkel és eseményekkel.
A gimi/szakközép iszonyatos órái, a rengeteg tanulás, iskola utáni fáradtság. Mindenki elmondhatja, hogy átélte ezt, és tudja, hogy milyen nehézségekkel jár a középiskola.
De persze vannak jó oldalai is. Életre szóló tapasztalatokkal jutalmaz meg minket, örökre szóló barátságok köttetnek. Persze a csalódások elkerülhetetlenek. Magunkban, barátainkban, szerelmekben, az emberekben. Viszont ez a valóság, ez az életnek nevezett komédia.
És a szerelem… Ó igen az a fránya szerelem. Ami akkor súlyt le ránk, mikor nem számítunk rá, és olyas valakit hoz magával, aki megváltoztatja az életünket. Már akkor tisztában voltam azzal, hogy ki az a bizonyos PASI, mikor a 11. oldalnál jártam.
Különösen tetszett, hogy főként egyik gyönyörű városunkban játszódott a történet, Győrben.
Láttam magam előtt mindent. Ott sétáltam Blankával együtt az utcákon, a folyosókon, ott ültem a buszon, mikor hazafelé tartottak Robival.
Robi… az őszintét megvallva szerelmes lettem. Ő tényleg a tökéletes pasi, és sajnos nagyon kevés van erre felé az ilyesfajta hímneműekből. De természetesen, mint tudjuk minden jóban van valami rossz.
Attila jó báty módjára aggódott Blankáért, de mint kishúg tudom, hogy túlzás, amit csinál. A félelem, hogy a szeretett testvér felnő ijesztő a fiú számára. Ő nagyon is tisztában van azzal, hogy milyenek a férfiak, és meg akarja védeni a csalódástól Blankát. De persze nem lehet az örökké valóságig ,,burokban” tartani.
Csodálatos történet az igaz barátságról, testvéri szeretetről, szerelemről, csalódásról, magáról az életről.
Megosztanék veletek egy idézetet a regényből, ami nagyon megfogott…
,,Szomorú, hogy nem tudjuk kifejezni, mennyire szeretjük a másikat.
Szomorú, hogy kapcsolatok mennek tönkre oktondiságok miatt.
Szomorú, hogy két embert akkor is elválaszthat az élet, ha a legfontosabbak egymás számára.
Szomorú, hogy ilyen szomorú ez a világ.”
Ahogy haladtam az oldalakkal elgondolkoztam azon, hogy milyen gyorsan szalad az élet. Hogy a pillanatok úgy elillannak, hogy észre sem vesszük azt. Minden lehetőséget ki kell használunk, mert lehet, hogy később nem lesz esélyünk rá.
Erre itt is van egy idézet Erikától, a regényből…
,,Máskor nem lesz mágikus pillanat, az az alkalom nem fog visszajönni, mert minden alkalom
egyszeri. Megismételhetetlen. Egy másik helyzetben, egy másik időben, egy másik pillanatnak
lesz majd ott a helye. Ki tudja, mi lesz az. De biztosan nem az elmulasztott.”
Őszintén ajánlom mindenkinek a történetet, ugyanis szívmelengető, olykor lélekfacsaró, megmosolyogtató!


Ha pontoznom kellene: 5/6

Nyereményjáték! :)

A szerző jóvoltából a kezdeményezés első fordulójához tartozik egy játék is. A doboz kitöltésével esélyetek nyílik megnyerni egy általatok választott könyvet – viszont a postázás csak Magyarország területén belül lehetséges, valamint az árérték maximum 3500 forint.
A dobozba először is be kell jelentkezni, e-maillel vagy Facebook regisztrációval, azután felelni egy kérdésre, amire a választ a bejegyzésben találjátok, és like-olni az oldalakat. Ha a jobb felső sarokban a 4/4 feliratot látjátok, már készen is vagytok. Sok szerencsét!

2014. május 28., szerda

Látni kell, nem csak nézni... - Párizsi mumus!


Tökéletesen ábrázolja az emberi kegyetlenséget... Amit nem ismerünk, attól rögtön félni kell.... Pedig csak a dolgok mögé kellene pillantani, és megláthatnánk az igazi csodát. 
Nagyon tanulságos mese, ajánlom mindenkinek!

2014. május 11., vasárnap

Lelkem szavai - 03.09. 18:02

Emlékeztetőül: 03.09. 17:36


Nem kérdeztem azóta semmit. Nem akarom hallani a hazugságait.
Tom… él…
Nem tudom, egyszerűen képtelen vagyok elhinni ezt. Már rég jelentkezett volna, ha minden rendben lett volna. Nem hagyta volna, hogy ennyi ideig szenvedjek. Túlságosan is szeretett ahhoz… Vagyis ezt mondta. Nem olyan biztos, hogy ez igaz. Én már a múltunkban is kételkedek. Az érintései, a csókjai, szerelmes szavai, gyengéd pillantásai csak egy ügyesen eltervezett színjáték részei voltak? A közös jövőnk tervezgetése, csak egy ügyesen kitervelt álca volt?
- Kérlek, ne gyárts összeesküvés elméleteket! Tom életben van és szeret téged.
- Honnan…? – kezdtem, de Kristen félbeszakított.
- Gondolatolvasó is vagyok – közölte váll rándítva. – Na jó, igazából az arcodra volt írva – nevetett fel.
Éreztem, ahogy minden vér kifut az arcomból, majd hirtelen bíborvörössé változik.
- Ugyan, ne légy zavarban! – mosolygott rám kedvesen. – Nem fogok árulkodni Thomasnak.
- Köszönöm – dadogtam zavartan.
Válaszképpen a visszapillantóból rám kacsintott.
Nagyjából félóra út után egy lehajtóhoz értünk, ahol félre állt, és bűnbánó arckifejezéssel nézett rám.
- Sajnálom, de a biztonság kedvéért megint ki kell ütnöm. Még nincs levédve az elméd.
- Hogy mi? Várj!

D nem várt. A következő pillanatban a világ elsötétült előttem.