2015. február 16., hétfő

Szepy kimondja... ~ Könyvértékelés: Kristin Cashore - A garabonc

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni. Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pó herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. Nem számít arra, hogy Pó a barátja lesz. Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül... 


 A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.


Itt és most leszögezném, hogy véleményem szerint ezerszer jobb, mint az Alkonyat!
Legelőször akkor találkoztam a könyvel, mikor elküldtem a húgomat a könyvtárba, hogy hozzon Vörös pöttyös könyveket.
A borítójába rögtön beleszerettem. Tökéletesen passzol a történethez, figyelemfelkeltő, és szép is egyben.
Maga a történet teljesen magával ragadott. Bár az elején csak összevont szemöldökkel olvastam az érdekes elnevezéseket látva, de idővel hozzászoktam, sőt megtetszettek!
A karakterek és a világ kidolgozásába nem tudok belekötni. Minden érthető, talán még azt is mondanám, hogy hihető. Szinte érzem, hogy ott vagyok, ott lovagolok a hősökkel együtt.
Kifejezetten tetszett, hogy Katsa szemszögéből olvashattuk, és érezhettük át, hogy mennyi kérdés lengi körbe a lányt. Igaz a garabonciája miatt különleges, mégis egy egyszerű lány, akinek ugyanúgy szüksége van egy társra. Pongor kifejezetten illik hozzá. Türelmes a lánnyal, képes megvárni a döntését, és meg is érti az őrlődését.
Közös utazásukat körömrágás nélkül nem bírhatjuk ki. A két fiatal összhangja - persze ez Pongor garabonciájának is köszönhető - egyszerűen lenyűgöző.
Egy olyan rész volt, mikor majdnem kidobtam az ablakon a könyvet, de szerencsére később valamilyen szinten megoldódtak a dolgok. :)
Olvasás közben sírtam, nevettem, mosolyogtam, elgondolkozó képet vágtam, féltem, izgultam, és úgy érzem, hogy ezek mind kellenek, ahhoz, hogy egy könyvre azt mondhassam, hogy fantasztikus!
Mindenkinek bátram ajánlom, olvassátok el, megéri!

Történet: 5/6

Borító: Imádom! Egyik kedvenc borítom.

Kedvenc karakterek: Pongor és Katsa

Legellenszenvesebb karakterek: Randa és Lekk

Kifejezetten tetszett: Minden!

Ami nem tetszett: -

Ott van-e a polcomon: Igen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése