Lelkem szavai 03.11.

Hogy reagálhat az ember, amikor kiderül, hogy tényleg életben van az a személy, akit az életénél is jobban szeret?

Erre egyáltalán nem lehet felkészülni, sőt túl pozitív reakcióra se lehet számítani. Gondolná az ember, hogy majd a két szerelmes egymás nyakába borul, és végkifulladásig csókolóznak, vagy ölelik egymást... De az én esetemben ez nem következett be.

Bamba tekintettel Bámultam Thomast. Tomot, akit nem rég még halottnak hittem... Ott állt előttem teljes életnagyságban. Láthatóan az életfunkciói teljesen rendben voltak, és külsérelmi nyomok sem borították a bőrét, bár az a póló túl sokat takart...

- Andy, szerelmem, szólalj meg, kérlek! - nyögte Tom kétségbeesetten.

Fejemet oldalra billentettem és úgy folytattam a feltérképezést.

- Mit vársz tőlem Thomas? Fél éve közölték velem, hogy nagy valószínűséggel megöltek. Fél éven át hittem rólad azt, hogy halott vagy. Még egy rendes temetést sem tarthattunk neked! Mondd meg mit tegyek? Ugorjak a nyakadba? Vagy ugrándozzak örömömben? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képes voltál ezt tenni velem! Gyászoltalak! Hónapokon keresztül sírtam miattad! Ideg összeroppanást is kaptam Thomas!

Nem mondott semmit, csak vett egy mély levegőt és leült mellém az ágyra. Én automatikusan húzódtam arrébb, még véletlenül sem akartam túl közel lenni hozzá. Normális esetben már az ölébe másztam volna, és azzal a lendülettel meg is csókoltam volna, de egyáltalán nem volt átlagos a helyzetünk.

- Figyelj Andy… - itt egy pillanatra megakadt, talán a megfelelő szavakat kereste. – Nyomos oka volt és van is annak, hogy ilyen brutális módon kellett eltűnnöm. Az, hogy még neked sem szóltam, csakis a te érdekedben volt. Ha bárki megneszeli, hogy élek, és tudsz róla, azonnal elkapnak, megkínoznak, vagy, ami még rosszabb megölnek. Fél év kellett ahhoz, hogy minden ellenségem elhiggye, hogy nem vagyok már az élők világában, hat istenverte hónap kellett, hogy ide tudjalak hozatni. Szörnyű volt. Egy nap sem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna rád, hogy ne merengtem volna azon, mégis hogy a francba juttassalak ide épségben. Tudom, hogy semmi sem lesz már a régi, de szeretlek, és nagyon remélem, hogy te sem szűntél meg szeretni engem, mondjuk, megérteném, ha igen.

- Szeretlek, de nekem nem hiszem, hogy ez menni fog. Sajnálom!

Lelkem szavai - 03.11.

Emlékeztetőül: 03:09
???? ???? 03.11. 15:10

Okééé.... Hol a jó büdös francban vagyok és miért van ennyire sötét? És hol van Kristen? Vajon mennyi ideig voltam kiütve? Milyen nap van? És hány az óra? Megőrülök!!! 

De nem szabad. Meg kell nyugodnom. Mély levegő! 

Nos akkor először is mérjük fel a terepet. Egy szobában vagyok, ahol van egy ágy és egy éjjeliszekrény, amin áll egy kislámpa. Komolyan, nagyon oda tudnak figyelni az ember komfortzónájára. A falak fehérek, kép nincs rajtuk. Egyetlen egy ajtó választ el a külvilágtól. Még egy átkozott ablak sincs.
Most jön az, hogy én megbolondulok és kényszerzubbonyt húznak rám?
Haha...
Vagy kivágódik az ajtó és egy elmebeteg sorozatgyilkos végez velem?
Kissé negatív vagyok, úgy érzem.
De... Várjunk csak! Mintha léptek zaját hallanám. Vajon ki jön?
Kulcsok zörgése. Valaki fogja nyitni az ajtót.
- Andy, kicsim, én vagyok az Tom, ne félj...

Szepy kimondja...~ Ajánló: Kevin a Zolvasó

Áve nép! Dicsőség és kondi!

Szóóóóval.... Igen, valamivel muszáj életet lehelnem a blogba... Erőt kell vennem a lustaságomon, mert ez így nagyon nem oké. 

Na szóval, ez valamiféle új rovat, ahol vagy elmondom a véleményemet 1-1 könyvvel, filmmel vagy videóval kapcsolatban. Vagy egyszerűen csak ajánlok valamit/valakit. 

Ebben a posztban egy ifjú úriemberre hívnám fel a figyelmeteket, aki vlogolással éli ki a kreativitását(mondhatom ezt így?). (Szepy nagyon nem merne kamera elé állni és perceken át beszélni(bármiről), na jó vannak vicces home videóim, de na...)

A youtube csatornáját itt érhetitek el: Kevin a Zolvasó Facebook oldala: KevinaZolvasó

Elhihetitek, hogy megéri végignézni a videóit, ugyanis nagyon jó meglátásai vannak a világról, no meg a könyvekről is. Nem a divat kedvéért olvas, ebből kifolyólag nem a divatkönyveket szereti. (Igen, végre egy olyan ember, aki nincs oda azért a bizonyos sorozatért, melyet az a bizonyos magyar hölgyemény alkotott, kit nem akarok nevén nevezni!!!) Megvan a saját ízlése, véleménye, amit fel mer vállalni és ki is mer mondani. A mai világban ritka az ilyen, hiszen a legtöbb ember másik elvárásait veszi figyelembe és aszerint éli a rövidke kis életét. 

Videói lényegre törőek, érdekesek, szórakoztatóak...

Úgyhogy lányok, fiúk/hölgyeim és uraim, irány Kevin youtube csatornája! :)

A legutóbbi videója:(Hogy mennyire igazad van...!)

Múlt és szerelem - 1. Kétségbeesés

1.    Kétségbeesés

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor a telefonom csörögni kezdett. Biztos Clair az, megbeszéltük, hogy együtt megyünk vásárolni. Dan megkapja azt a hatalmas plüss macit, amit a múltkor láttam, Mollynak pedig megveszem azt az óriási babaházat, amiért már lassan fél éve könyörög. Végre sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy normális karácsonyunk legyen. Vagyis, nem, mégsem, mert tartozom a főbérlőnek kétszáz dollárral. Fogalmam sincs, hogy hogyan oldjam meg, de ha túlórázok a cégnél, és még az étterembe is bemegyek, és vállalom az éjszakai műszakot, akkor talán sikerül kihúznom magunkat a szarból. Miért gondoltam azt, hogy egyedül fel tudok nevelni két gyereket? Főleg egy olyan állás mellett, ami eléggé instabil. Mondjuk eddig egyszer sem panaszkodtak rám. Én rendesen végzem a dolgomat, mert komolyan veszem ezt a munkát. Gyorsan elkezdtem összepakolni, felvettem a kabátomat, majd kiléptem az irodámból. Már éppen elindultam volna, mikor meghallottam Georg hangját.

- Emma, kérlek, gyere az irodámba, beszélni szeretnék veled.

A pulzusom felgyorsult, és a hanglejtésből rájöttem, hogy nem jó hírt szeretne velem közölni. Édes istenem, csak ne az legyen, amire számítok! A gyomrom bukfencezett, miközben egyre közelebb értem a főnököm irodájához. Ezek a fránya női megérzések, szinte mindig bejönnek. Ez az egyik ok, ami miatt nem szeretem, ha rosszat sejtek. Óvatosan belöktem a félig nyitva hagyott ajtót és leültem Georggal szemben. Látszott rajta, hogy nincs jó kedve. A homloka verejtékezett, a szemei alatt hatalmas fekete karikák voltak és a bőre, olyan fehér, mint a fal. Szegény lassan elmehetne vámpírnak, mert szinte semmi emberi formája nincs. Vajon mikor aludta ki magát utoljára rendesen? Ez egy jó kérdés volt. Mondjuk, én sem tudom, hogy hány hete volt olyan éjszakám, mikor nyugodtan aludtam volna. Na, mindegy, ilyen ez a munka, a szervezetem már kezdi megszokni. Szerencsére a gyerekekre is marad időm, nos, az már más tészta, hogy két éve voltam utoljára szórakozni. Danielt nem bízhatom rá Clair-re, mert még túl kicsi. Nem az, hogy nem bízok meg drága barátnőben, de ő is fiatal és volt már rá alkalom, hogy felhívta az egyik barátját az én lakásomra. Azóta nem nagyon merem rá bízni a kicsiket. Így is necces a dolog a gyámhatóság miatt. Ha valaki elszólja magát, hogy néha egyedül vannak a gyerekek, akkor nekünk annyi. Se perc alatt elveszik tőlem őket. Én pedig abba belehalnék, mert mindennél jobban szeretem őket. Csak azért nem vagyok otthon, hogy nekik mindenük meglegyen. Igaz így is nehéz, és néha meg kell szorítani a nadrágszíjat, de szerencsére ők ezt nem nagyon veszik észre. Georg megköszörülte a torkát, majd vett egy mély levegőt és belekezdett a mondandójába.

- Gondolom hallottál már arról, hogy leépítések vannak a cégnél, mivel a csőd szélén állunk. Nos, te vagy az eddigi legszorgalmasabb és legjobb titkárnőm, de a vezetőség azt gondolja, hogy van nálad jobb is, szóval sajnálom, de holnap déltől nem vagy a cégünk dolgozója. Én mindent megtettem az érdekedben, de a góré hajthatatlan volt - hajtotta le a fejét szomorúan.

Megsemmisülten bámultam rá, és egy szót sem tudtam kinyögni. A levegő hirtelen szörnyen forró lett, a gyomrom összeszorult, miközben a vérnyomásom az egeket verdeste. Nem hittem el azt, amit hallottam. Egyszerűen képtelen voltam felfogni a szavai jelentését. Mindig rendesen dolgoztam, soha nem késtem, ha kellett más helyett is megcsináltam a munkát. Úgy látszik, hogy ez a baj. Nem kellett volna ilyen szorgalmasan dolgoznom. Vagy...

- Az a baj, hogy én nem tártam szét a lábam az igazgató előtt? Vagy az új csaj ügyesen tud mélytorkozni? - vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve. - De tudod mit? Nem érdekel, inkább megtartom a méltóságom, és nem teszek ilyen undorító dolgokat. A végkielégítést postán, ha lehet - morogtam, majd választ sem várva felálltam és kisétáltam a helyiségből.

Felvettem a pókerarcomat, és úgy sétáltam végig a kihalt folyosókon. Egy-két irodában még égett a villany, pedig már éjfél is elmúlt. Hát igen mindenkinek kell a plusz pénz, főleg azért, mert egy hét múlva karácsony. Mit mondok a gyerekeknek? Sajnálom, de az ajándékotokra szánt pénzt az albérlet kifizetésére kell felhasználnom, remélem nincs harag. Szerintem örök életre megutálnának, mivel megígértem nekik, hogy most először normális karácsonyunk lesz.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte mérgesen Clair, mikor beszálltam az autójába.

- Kirúgtak - morogtam egy cseppet sem kedvesen.

- Hogy micsoda? - nyíltak tágra a szemei.

- Jól hallottad - sóhajtottam fel idegesen.

Még mielőtt bármit mondhatott volna csörögni kezdett a telefonom. Kiszedtem a táskámból, megnéztem, hogy ki hív, majd megnyomtam a zöld gombot.

- Szia, Tom! Mondjad, mi nyomja a lelked?

- Van egy rossz hírem - motyogta bűnbánó hangon.

- Ennél rosszabb már úgy sem lehet, szóval ne kímélj - dünnyögtem az orrom alatt.

- Az étterem huszonhetedikéig zárva lesz. Sajnálom Em, tudom, hogy kell a pénz, de a főnök szava az szent és sérthetetlen - mondta a végét undorral teli hangon.

Elnyomtam egy igen durvának ígérkező káromkodást, majd vettem egy mély levegőt és viszonylag nyugodt hangon megszólaltam.

- Semmi baj, gondolom te mindent megtettél. Mindegy most le kell tennem. Szia. - motyogtam, majd választ sem várva kinyomtam, és visszaraktam a táskámba a kis készüléket.

Clair szó nélkül beindította az autót, majd gázt adott. Mégis mit tettem, hogy ezt érdemlem? Két gyereket nevelek egyedül, huszonegy éves vagyok, akin tudok mindig segítek, de még a középiskolát sem tudtam befejezni.

- Mi a baj?- kérdezte úgy tíz perc után barátnőm.

- Szar az élet! Az étterem huszonhetedikéig zárva lesz. Most mégis mi a francot csináljak? - nyögtem fel kétségbeesetten.

- Mi lenne, ha felkeresnéd azt a Matt gyereket, Dan apját?

- Még csak az kéne! - horkantottam fel - Nélküle is meg tudom oldani a gondjaimat. Kösz, hogy haza hoztál - suttogtam.

- Nincs mit, ha bármi van, nyugodtan szólj, és én itt vagyok - mosolygott rám, majd megölelt.

Kiszálltam az autóból, intettem Clairnek, majd bementem a háztömbbe. Felszaladtam a harmadik emeletre, és közben előszedtem a kulcsaimat. Amint az ajtó elé értem, kinyitottam az összes zárat, bementem a lakásba, majd vissza is zártam. Az első utam a gyerekek szobájába vezetett. Dan ott feküdt Molly mellett és szorosan hozzábújt. Lassan odamentem hozzájuk, majd óvatosan megpusziltam őket. Átmentem a saját szobámba, majd leraktam a cuccaimat, és előszedtem az alvó pólómat. Csigalassúsággal mentem be a fürdőbe, ahol gyorsan letusoltam. Miután ezzel végeztem, visszamentem a hálóba és már majdnem lefeküdtem aludni, mikor meghallottam Molly kétségbeesett hangját.

- Anyu, gyorsan gyere ide baj van!

A vér is megfagyott az ereimben fogadott lányom hanglejtése hallatán. Amilyen gyorsan csak tudtam át rohantam hozzájuk és a látvány, ami fogadott szó szerint sokkolt.

Szepy kimondja... ~ Könyvértékelés: Kristin Cashore - A garabonc

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni. Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pó herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. Nem számít arra, hogy Pó a barátja lesz. Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül... 

 A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.

Itt és most leszögezném, hogy véleményem szerint ezerszer jobb, mint az Alkonyat!
Legelőször akkor találkoztam a könyvel, mikor elküldtem a húgomat a könyvtárba, hogy hozzon Vörös pöttyös könyveket.

A borítójába rögtön beleszerettem. Tökéletesen passzol a történethez, figyelemfelkeltő, és szép is egyben.

Maga a történet teljesen magával ragadott. Bár az elején csak összevont szemöldökkel olvastam az érdekes elnevezéseket látva, de idővel hozzászoktam, sőt megtetszettek!

A karakterek és a világ kidolgozásába nem tudok belekötni. Minden érthető, talán még azt is mondanám, hogy hihető. Szinte érzem, hogy ott vagyok, ott lovagolok a hősökkel együtt.

Kifejezetten tetszett, hogy Katsa szemszögéből olvashattuk, és érezhettük át, hogy mennyi kérdés lengi körbe a lányt. Igaz a garabonciája miatt különleges, mégis egy egyszerű lány, akinek ugyanúgy szüksége van egy társra. Pongor kifejezetten illik hozzá. Türelmes a lánnyal, képes megvárni a döntését, és meg is érti az őrlődését.
Közös utazásukat körömrágás nélkül nem bírhatjuk ki. A két fiatal összhangja - persze ez Pongor garabonciájának is köszönhető - egyszerűen lenyűgöző.
Egy olyan rész volt, mikor majdnem kidobtam az ablakon a könyvet, de szerencsére később valamilyen szinten megoldódtak a dolgok. :)

Olvasás közben sírtam, nevettem, mosolyogtam, elgondolkozó képet vágtam, féltem, izgultam, és úgy érzem, hogy ezek mind kellenek, ahhoz, hogy egy könyvre azt mondhassam, hogy fantasztikus!
Mindenkinek bátram ajánlom, olvassátok el, megéri!

Történet: 5/6

Borító: Imádom! Egyik kedvenc borítom.

Kedvenc karakterek: Pongor és Katsa

Legellenszenvesebb karakterek: Randa és Lekk

Kifejezetten tetszett: Minden!

Ami nem tetszett: -

Ott van-e a polcomon: Igen

Látni kell, nem csak nézni... ~ Egy megható videó

Nincsenek szavak erre... Nézzétek :')

Új év, új kezdet, új lehetőségek

Szóval ismételten eltelt egy év. 

Mi is történt tavaly?

Elballagtam, megszereztem a szakmámat, nekiálltam az érettséginek.... És befejeztem a Gyilkos szemeket. Amit el is küldtem az Aranymosás pályázatra, két órával a határidő lejárta előtt. Jellemző, mindent az utolsó pillanatra hagyok. :D

Most jön a hosszú várakozás, körömrágás, aztán majd kiderül, hogy ítélkeznek a gyermekem felett. Nincs veszteni valóm. Két esélyes a dolog. Vagy igen, vagy nem. Muszáj elterelnem a figyelmemet így megpróbálom kicsit összeszedni magam. Előveszem a régi online történeteimet és neki esek a folytatásuknak. :) 

Addig is kis körömrágás, vakarózás, nyelvrágás stb. :D

Látni kell, nem csak nézni... ~ Búcsú Robin Williamstől

Igaz, csak egy perces búcsúvideó, de az én hátamon a hideg futkosott és a sírás fojtogatott. A legnagyobbak közé tartozott! Nyugodjon békében! “Ne bánkódjatok. Az élet elmúlik. Ha bármikor szomorúak lesztek, pillantsatok fel a nyári égboltra, amikor csillagok ívelik át a bársonyos éjszakát, és amikor hullócsillag villan át a feketeségen, az éjszakát nappalra váltva, kívánjatok valamit. Gondoljatok rám. Tegyétek látványossá az életeteket. Én tudom, hogy megtettem."

Igényes Blogregények Online

Az „Igényes Blogregények Online” egy új kezdeményezés, amely tehetséges, de kevésbé ismert írópalánták és bloggerek köré szerveződik. Célunk, hogy jó, élvezhető, szórakoztató és teljes regényeket prezentáljunk az olvasók elé, akik a bloggerek véleménye után eldöntik, szeretnének-e a történet részesei lenni. Az igazat írva ajánlunk, vagy nem ajánlunk olvasásra egy regényt. Bővebben a Facebookon informálódhattok a kezdeményezésről, és kérdéseitekre is ott válaszolunk. A bejegyzés végén, a Rafflecopter dobozban megtaláljátok az oldalunkra navigáló hivatkozást!

Az első, és egyben indító regény, amelyet bloggereink bemutatnak, a Búcsúzóul örökké címet viseli.

„Blanka egy idős asszony, aki macskájával és egy Miguel nevű háztartási robottal él együtt. Egészen addig magányosan telnek a napjai, míg egyetlen unokája meg nem látogatja. Sokat mesél neki, leginkább a múltjáról, naplójáról, eltemetett emlékeiről és érzelmeiről.

Blanka egy fiatal, összezavarodott nő, aki keresi önmagát, a nevetést, a szerelmét. Mindent elveszíthet egy pillanat alatt – vagy már sokkal hamarabb elkezdett összezuhanni a világa?

Blanka egy tizenöt éves győri lány, aki most kezdi a gimnáziumot. Befolyásolható, éretlen és tisztalelkű. Makulátlan, akár az első szerelem véglegessége...

Egy élet regénye ez.”

A történet első fejezetének megjelenése: 2014. június 23.

A regény elérhetősége: www.nilla-2.blogspot.com

Szepy szeret olvasni, így Szepy le is csapott a lehetőségre, amint alkalma nyílt rá. :D

Szepy és Stefi véleménye:

Nos… nos… nos… Hol is kezdjem? Talán a legelején. Igen ez a legjobb megoldás.

Mindig is tetszett Erika stílusa, nagyon jól bánik a szavakkal és persze most sem okozott csalódást. A történet szálát nagyon jól vitte, profi módjára vezette Blanka gondolatait.

Igaz az első pár oldal nem fogott meg olyan szinten, de ahogy tovább haladtam egyre jobban magával ragadott a történet.

Mikor az elején olvashattuk, hogy Blanka éppen az iskolakezdés előtt áll rögtön beugrott, amikor öt évvel ezelőtt átléptem a középiskola kapuját. Teljes mértékben átéreztem a helyzetet. Borzalmas tud lenni, mikor bemegy az ember egy olyan terembe, ahol huszonkilenc főből senkit sem ismer.

Néha nagyon is úgy éreztem, hogy rólam szól a történet. Oltalmazó, dilis báty, tökéletes édesanya… Már csak egy húgi kellett volna Blankának és akkor totálisan Én. :D

Ez tényleg az élet. Valósághű karakterekkel és eseményekkel.

A gimi/szakközép iszonyatos órái, a rengeteg tanulás, iskola utáni fáradtság. Mindenki elmondhatja, hogy átélte ezt, és tudja, hogy milyen nehézségekkel jár a középiskola.

De persze vannak jó oldalai is. Életre szóló tapasztalatokkal jutalmaz meg minket, örökre szóló barátságok köttetnek. Persze a csalódások elkerülhetetlenek. Magunkban, barátainkban, szerelmekben, az emberekben. Viszont ez a valóság, ez az életnek nevezett komédia.

És a szerelem… Ó igen az a fránya szerelem. Ami akkor súlyt le ránk, mikor nem számítunk rá, és olyas valakit hoz magával, aki megváltoztatja az életünket. Már akkor tisztában voltam azzal, hogy ki az a bizonyos PASI, mikor a 11. oldalnál jártam.

Különösen tetszett, hogy főként egyik gyönyörű városunkban játszódott a történet, Győrben.

Láttam magam előtt mindent. Ott sétáltam Blankával együtt az utcákon, a folyosókon, ott ültem a buszon, mikor hazafelé tartottak Robival.

Robi… az őszintét megvallva szerelmes lettem. Ő tényleg a tökéletes pasi, és sajnos nagyon kevés van erre felé az ilyesfajta hímneműekből. De természetesen, mint tudjuk minden jóban van valami rossz.

Attila jó báty módjára aggódott Blankáért, de mint kishúg tudom, hogy túlzás, amit csinál. A félelem, hogy a szeretett testvér felnő ijesztő a fiú számára. Ő nagyon is tisztában van azzal, hogy milyenek a férfiak, és meg akarja védeni a csalódástól Blankát. De persze nem lehet az örökké valóságig ,,burokban” tartani.

Csodálatos történet az igaz barátságról, testvéri szeretetről, szerelemről, csalódásról, magáról az életről.

Megosztanék veletek egy idézetet a regényből, ami nagyon megfogott…

,,Szomorú, hogy nem tudjuk kifejezni, mennyire szeretjük a másikat.

Szomorú, hogy kapcsolatok mennek tönkre oktondiságok miatt.

Szomorú, hogy két embert akkor is elválaszthat az élet, ha a legfontosabbak egymás számára.

Szomorú, hogy ilyen szomorú ez a világ.”

Ahogy haladtam az oldalakkal elgondolkoztam azon, hogy milyen gyorsan szalad az élet. Hogy a pillanatok úgy elillannak, hogy észre sem vesszük azt. Minden lehetőséget ki kell használunk, mert lehet, hogy később nem lesz esélyünk rá.

Erre itt is van egy idézet Erikától, a regényből…

,,Máskor nem lesz mágikus pillanat, az az alkalom nem fog visszajönni, mert minden alkalom

egyszeri. Megismételhetetlen. Egy másik helyzetben, egy másik időben, egy másik pillanatnak

lesz majd ott a helye. Ki tudja, mi lesz az. De biztosan nem az elmulasztott.”

Őszintén ajánlom mindenkinek a történetet, ugyanis szívmelengető, olykor lélekfacsaró, megmosolyogtató!

Ha pontoznom kellene: 5/6

Nyereményjáték! :)

A szerző jóvoltából a kezdeményezés első fordulójához tartozik egy játék is. A doboz kitöltésével esélyetek nyílik megnyerni egy általatok választott könyvet – viszont a postázás csak Magyarország területén belül lehetséges, valamint az árérték maximum 3500 forint.

A dobozba először is be kell jelentkezni, e-maillel vagy Facebook regisztrációval, azután felelni egy kérdésre, amire a választ a bejegyzésben találjátok, és like-olni az oldalakat. Ha a jobb felső sarokban a 4/4 feliratot látjátok, már készen is vagytok. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Látni kell, nem csak nézni... - Párizsi mumus!

Tökéletesen ábrázolja az emberi kegyetlenséget... Amit nem ismerünk, attól rögtön félni kell.... Pedig csak a dolgok mögé kellene pillantani, és megláthatnánk az igazi csodát. 

Nagyon tanulságos mese, ajánlom mindenkinek!

Lelkem szavai - 03.09. 18:02

Emlékeztetőül: 03.09. 17:36

Nem kérdeztem azóta semmit. Nem akarom hallani a hazugságait.

Tom… él…

Nem tudom, egyszerűen képtelen vagyok elhinni ezt. Már rég jelentkezett volna, ha minden rendben lett volna. Nem hagyta volna, hogy ennyi ideig szenvedjek. Túlságosan is szeretett ahhoz… Vagyis ezt mondta. Nem olyan biztos, hogy ez igaz. Én már a múltunkban is kételkedek. Az érintései, a csókjai, szerelmes szavai, gyengéd pillantásai csak egy ügyesen eltervezett színjáték részei voltak? A közös jövőnk tervezgetése, csak egy ügyesen kitervelt álca volt?

- Kérlek, ne gyárts összeesküvés elméleteket! Tom életben van és szeret téged.

- Honnan…? – kezdtem, de Kristen félbeszakított.

- Gondolatolvasó is vagyok – közölte váll rándítva. – Na jó, igazából az arcodra volt írva – nevetett fel.

Éreztem, ahogy minden vér kifut az arcomból, majd hirtelen bíborvörössé változik.

- Ugyan, ne légy zavarban! – mosolygott rám kedvesen. – Nem fogok árulkodni Thomasnak.

- Köszönöm – dadogtam zavartan.

Válaszképpen a visszapillantóból rám kacsintott.

Nagyjából félóra út után egy lehajtóhoz értünk, ahol félre állt, és bűnbánó arckifejezéssel nézett rám.

- Sajnálom, de a biztonság kedvéért megint ki kell ütnöm. Még nincs levédve az elméd.

- Hogy mi? Várj!

D nem várt. A következő pillanatban a világ elsötétült előttem. 

HAMAROSAN BEJEGYZÉS!

4014... akarom mondani 2014.

Na hozzuk össze ezt az éveleji bejegyzést.
Milyen volt a tavalyi év?
Nem épp a legjobb. Se a legtermelékenyebb.
Idén fejezem be a sulit, utána pedig folytatom is. Nincs megállás, tanulni kell.
Írás terén láthatóan fejlődök, bár ugye nem tudom olyan intenzíven szülni a fejezeteket, de ezen változtatni szeretnék. Na jó, tudom, hogy minden év elején ezt mondom, de tényleg így van.
Sajnos egyre több gond mászik az ember nyakára, és nehéz kiharcolni magamat a sok sz** alól.
Meg hát ugye az ihlet hiány mostanában nagyon itt lábatlankodik. No, de mindegy majd lesz valahogy.
Most tekintsünk bele a jövőbe inkább.
Tervek 2014-re:
1. Szakmunkás bizonyítvány megszerzése. (Igen fogom magam, elmegyek és ellopom!!!)
2. Beállnia dolgozó emberek közé.
3. Befejezni a Gyilkos szemeket.
4. Befejezni az Üres szíveket.
5. Folytatni az Ettv-t.
6. Folytatni az Esvr-t.
7. Zargatni a kiadókat a Gyilkos szemekkel.
8. Zargatni a kiadókat az Üres szívekkel.
9. Nyáron nyaralni egyet a haverokkal.
10.Boszorkányvér online közlésének befejezése. (15 fejezet!)
11. Koponya-sziget (?)

Nos ennyi voltam mára! A viszont látásra, kedves nézőim!

Látni kell nem csak nézni... - Az első randi

Mondjam azt, hogy aranyos? Igen mondom, mert az! :)

Látni kell nem csak nézni... - Wales: az 1725-ben épült elhagyatott ház, ahol a tulajdonos halála óta megállt az idő.

Kisbaba meghatódott :)

Látni kell, nem csak nézni...2. - Itt az új Gangnam Style?

Mindig van valamiféle őrület, ehhez már hozzá kellett szoknunk. Nos a következő videó... khm... elég érdekes. 

Látni kell, nem csak nézni...1.

Sokan azt mondják, hogy csodák nem léteznek. Szerintem nagyon is tévednek. Csak egyszerűen látni kell nem csak nézni. Csodának számít egy gyönyörű napkelte, naplemente is, vagy gyermeküket ölelő boldog szülők, egy vidám kacaj, a természet csodái.

Esetleg az emberi fantázia.... :)

A 13:00-ás Hírek!

Nos...

Öhh...

Várj...

Áúúúú a szemem! Vidd innen azt a szamurájkardot! Aúúú, a másik szemem! Szepy, csapd már le magad!

*Egy igen drága és hosszadalmas szemműtéttel később*

Szepyt lekötöztem, újra látok, akkor kezdhetjük is!

Mint azt gondolom észrevettétek, befejeződött az Üres szívek online közlése. Az utolsó fejezetet ezen a linken találhatjátok: 15. fejezet

Nyugalom, semmi ok a pánikra! Folytatni fogom a történetet, csak ti egyelőre nem olvashatjátok tovább. Hogy miért? Mert próba cseresznye alapon meg szeretném majd támadni a kiadókat. De előbb egy kis Gyilkos szemeket kapnak majd. Nehéz menet lesz, de októberre szeretnék elkészülni vele, hogy tudjak indulni az Aranymosáson. de jós is lenne, ha a borítón ott díszelegne az a bizonyos vörös pötty. *-*

Persze, ti a háttérmunkálatokból nem láthattok semmit, így arra gondoltam, hogy ismét adnék pár fejezet ízelítőt az egyik történetemből. Mondjuk jövő hétvégi kezdéssel. 

Egy ideig nagyon a Koponya sziget felé húzott a szívem, de aztán egyik este megváltozott az álláspontom így arra jutottam, hogy inkább a Boszorkányvérbe kaptok betekintést :)

Szóval akkor jövő szombat premier. 1. fejezet, készüljetek fel! :)

Gyors bejegyzés...

Szükségét érzem egy gyors tájékoztató jellegű bejegyzésnek. Pár fontos infót osztanék meg veletek. 

Először is...

A blogokon megszűnik a Rendszeres olvasói követés... 

Részletesebben MFKata blogján olvashattok róla: KATT!

Másodszor:

Frissítések...

Nagyon remélem, hogy ezen a hétvégén be tudom fejezni az Üres szívek következő részét. Csak egyszerűen kikészít ez az 05:00-ás kelés :S

Az Egy titkokkal teli világot, az Egy szál vörös rózsát és a többi történetemet természetesen folytatni fogom, csak annyira összefolyik minden... De erőt veszek magamon ígérem!

Nos ennyi lenne most így gyorsan :)

Majd még jelentkezek.

Puszi :)