2012. október 8., hétfő

Lelkem szavai - 03.02. (Úgy öt órával és jó pár kévéval később)



Most, ha valaki megkérdezné, hogy milyen hangulatom van, akkor csak egy nagyon ronda pillantással tudnék válaszolni. Az nem kifejezés, hogy ideges vagyok.
Anyám képes volt idehívni Ryant, az ex- pasimat. Hogy lehet ennyire kegyetlen valaki? Tisztában van azzal, hogy még nem állok kész egy új kapcsolatra. Főleg azzal a nyomorult féreggel.
Egyedül Brianna néni ért meg, de Ő sajnos Denverben lakik. Miért kell nekem Los Angelesben élnem?
Igazán jöhetne már az Isteni csoda, amiért fél éve imádkozok. De nem, még véletlenül sem jönnének rendbe a dolgok. Mondjuk hogyan is lehetnék boldog, mikor Ő nincs itt velem?
Na, már megint kezdem ezt a nyomorult önsanyargatást. Tom sem akarná ezt. Sőt talán még meg is haragudna rám, ha látná, hogy milyen állapotban vagyok. De nem tehetek róla, a hiánya okozza.
Talán jobb, ha most elmegyek aludni. Ki kell magamat pihenni, mert holnap dolgoznom kell. Ezt is anya intézte, de szerintem ez egyértelmű volt.
Kétség sem fér hozzá, az anyám teljesen megbolondult.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése