Vártam. Tulajdonképpen nem tudom, hogy mire. Talán a
csodára, ami visszahozza azt a férfit a sírból, akit igazán tudtam szeretni?
Lehetséges, nem vagyok teljesen biztos benne. Mostanában semmiben sem vagyok
biztos.
Már
fél éve nem beszéltem senkivel, és ezt szó szerint kell érteni, mivel nem
vagyok hajlandó válaszolni semmilyen kérdésre. Anyám már kezd az agyamra menni.
Nem tudja, hogy milyen érzések is kavarognak mostanában bennem.
Egy
kibaszott naplóval semmit sem tudok megoldani. Jó, leírom, hogy mi is történt
épp az aktuális nap, vagy, hogy mennyire utálom a nővéremet, de másra nem jó.
Nem teszi teljessé az életemet és legfőképp nem tudja pótolni a vőlegényemet!
-Andy,
gyere le! Vendégeink vannak!- hallottam meg anyám hangját, ami most túlságosan
is sértette a fülemet.
Na,
tessék, lehet még ennél is jobb az életem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése