Ma reggel felkeltem. Mily meglepő. De bárcsak ne tettem
volna. Alison haza jött és a két elviselhetetlen csatlósát is hozta magával.
Rosaline-t és Laurát.
Azt hiszem, hogy rájöttem, mi hiányzott az eddigi
életemből. Nem elég, hogy hajnalok hajnalán ki lettem rugdosva az ágyamból, még
ezeknek a picsáknak a nyávogását is hallgatnom kellett.
Fogalmam sincs, hogy anya, hogyan tudja elviselni Őket.
Mondjuk nem is nagyon érdekel, az a lényeg, hogy minél előbb lelépjenek. Nincs
kedvem a két kiló sminkkel kikent képüket nézegetni. Annyira szánalmas mind a
három. Hetente váltogatják a pasijaikat.
- Nocsak-nocsak. Kit látnak szemeim. - Hallottam meg a
világ legidegesítőbb hangját.
- Mit akarsz? Úgy tudtam, hogy te már kinőttél a játékokból
- pillantottam fel rá.
Arcán egy gúnyos megvető mosoly volt, amitől a hátamon is
felállt a szőr. Jobb oldalán Rosaline, bal oldalán pedig Laura, akik ugyan úgy
néztek, mint a nővérem.
- Én igen, de ahogy látom te nem - nevetett fel gúnyosan.
- Hogy tájékoztassalak, ez csak egy munka. És anya kedvéért
csinálom. Nem tudom, hogy te mikor tettél meg bármit is anyu kérésére -
ejtettem meg egy vigyort. - Most pedig, ha nem akartok semmit venni a hülyének
sem mondható pasijaitoknak, akkor kérlek szépen hagyjátok el az üzletet -
morogtam egy cseppet sem kedvesen, mire fogták magukat és felszegezett állal
kivonultak az ajtón.
Közömbös arccal bámultam utánuk, de legszívesebben
megtéptem volna mind a hármat. Nem értem, hogy az ilyen lányok miért léteznek.
- Ő a nővéred? - lépett mellém Kevin az egyik munkatársam.
Ja azt elfelejtettem említeni, hogy ma először fél év után
megszólaltam. Ugye milyen szuper?
- Igen - sóhajtottam fel idegesen.
- Figyelj Andrea... - kezdte volna, de én dühödten
félbeszakítottam.
- Andy, csak Andy.
- Oké - emelte maga elé védekezően a kezeit.- Na szóval,
Andy. Nem lenne kedved eljönni velem ma este valahova?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése