Pedig annyi
tervünk volt a jövőre nézve! Gyerekek, közös cég, álomnyaralások, spontán
kirándulások… És ez mind elveszett pár ártatlannak tűnő óra alatt.
Csak a közeli
bárba ment kicsit lazítani a barátaival. Ő csak ki akarta pihenni a hét
fáradalmait. Túlórázott, és emellett még iszonyatosan stresszelt, ugyanis az
apja minden komoly feladatot ráhárított a cégnél. Volt olyan, hogy hajnali
háromkor esett haza, ennek köszönhetően pedig alig állt a lábán. Amiben tudtam
segítettem neki. Nem panaszkodtam amiatt, mert keveset foglalkozott velem,
megértettem, hogy miért teszi. Minden túlóra, minden érintés mentes éjszaka,
minden értelmetlen veszekedés a közös jövőnk érdekében volt. Azért tűrte el az
apja elviselhetetlen viselkedését, hogy a még meg nem született gyermekünknek
megteremtse a tökéletes környezetet.
De minden álom
szertefoszlott, mikor akkor éjszaka megcsörrent a mobilom. Amikor az a reszelős
hangú rendőr közölte velem, hogy a vőlegényemet nagy valószínűséggel megölték.
Hónapokig keresték a holttestet, de nem találták meg. Nem találtak semmit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése